Kezdőlapra

Fordulópont 19. szám
A gyermek a tét?

Szávai Ilona: A gyermek a tét?

1900 decemberében jelent meg az a pedagógiai mû, amelyre a 20. század folyamán nagyon sokan hivatkoztak (az egymást követõ generációk életszemléletére termékenyítõ hatást gyakorolt); kezdõ fejezete már a címével is sokkol(t): A gyermek joga, hogy megválassza szüleit…
Egy évszázad múltán, újabb évszázadunk, évezredünk kezdetén ugyanolyan furának érezzük e kijelentést, mint a szerzõvel kortárs dédapáink-dédanyáink – és globalizálódó világunkban széttekintve döbbenettel kell tapasztalnunk, hogy a százéves mondatnak még az elsõ fele sem igazán elfogadott; Földünk legnagyobb részén ugyanis az alapvetõ gyermeki jogok sem érvényesülnek. Ami pedig a szülõk megválasztásának jogát illeti: ez a metafora fontos igazságot rögzít. Nyilvánvalóvá teszi, hogy minden kulturális, morális (vagy más természetû) törekvésünkbõl csupán az (és csupán annyi) marad meg, amit (és amennyit) utódaink magukénak ismernek el, és tovább visznek. Ilyen értelemben a gyermekek: valóban megválasztják szüleiket.
„Egy tréfás embernek – írja Ellen Key – az a kérdése, hogy miért tegyen õ valamit az utódaiért, amikor azok sem tettek semmit érte, már fiatal koromban élénk gondolkodásra késztetett. Éreztem, hogy az utódok sokat tettek az elõdeikért, mégpedig azzal, hogy mindennapi törekvéseiken túl, megnyitották számukra a jövõ végtelen távlatait”.
A konkrét távlatokról és az elõdökrõl száz évvel ezelõtt Ellen Key és néhány kortársa kiábrándult képet rajzolt: „A századforduló eseményeinek hatására az új évszázadot meztelen kisgyerekként ábrázolták, aki le akar szállni a Földre, de amikor megpillantja a fegyverekkel teletûzdelt sárgolyót (…), ijedten visszafordul!” Mintha már nem lett volna kit (szülõnek) választani, nem lett volna mit tovább vinni.
Nemrégiben egy játékos írói eszmefuttatást olvastam (mintha Ellen Keyék száz évvel ezelõtti groteszk látomását folytatná) arról, hogy mi történne, ha néhány napig, hónapig, évig egyáltalán nem születnének csecsemõk a Földre. A gondolat-kísérlet szerzõje szerint egy ideig sokan észre sem vennék – csak késõbb lenne mindenki számára érzékelhetõ az össz-emberivé átminõsült veszteség. Hogy: itt a lét a tét!
És a gyermek a lét – „garanciája”?
Ez a képzelt szituáció persze: fikció, játék, amit nyilvánvalóan azért (is) ûz a szerzõ, hogy pár sornyi pillanat erejéig rávilágítson a végletekre, mert hiszen végletek között villannak fel igazán a tétek.
A harmadik évezred elején a különféle játékok a tévécsatornák és az internet révén emberek millióit vonzzák a képernyõk elé. A valóság-show-k – megtévesztõen? – elmosni látszanak játék és valóság határait. Napjainkban a fogalmak tisztázásának valóban létfontosságú a tétje. A játék néha olyan játszmává torzul, amely talán már „nem játék”.
Folyóiratunk e számának írásait három pillér köré csoportosítva keressük a válaszokat egy évszázada felvetett kérdésekre, amelyek hihetetlenül megváltozott körülményeink közepette is változatlanul aktuálisak.
1) A technikai eszközeiben elképesztõen fejlõdõ tömegtájékoztatás és -szórakoztatás útvesztõiben tanácstalanul sodródó felnõttek és gyerekek zavaráért felelõsnek tartott média torzuló és torzító mûködési sémáit kínáljuk átgondolásra. 3) Az emberiség emlékezetének tekintett könyv – és ez emlékezethez való hozzáférés, az olvasás helyzetérõl, esélyeirõl és a „könyvhöz kötött mûfajok” soron következõ változásairól is helyzetképet nyújtunk.
A Fordulópont korábbi tematikus számaiban (Tévé elõtt védtelenül?; Játék az egész világ?; Miért nem olvas a gyermek?; Válságban az olvasás?; Az (olvasni)tudás: hatalom?) már körüljárt vagy vázolt jelenségek elemzését folytatjuk – az összefüggések táguló rendszerét kitartóan követve.
Az ötödik évfolyamába lépett Fordulópont szerkesztõi változatlanul vallják, hogy a gyermekre figyelve – hiszen mindannyian voltunk gyermekek, és majd’ mindannyiunknak vannak, lesznek gyermekei – beszélhetjük meg a lehetõ legõszintébben mindazt, ami a 21. század elején életünket és jövõnket lényegesen érinti, és ami elõl kitérnünk lehetetlen.


vissza