Kezdőlapra

Fordulópont 19. szám
A gyermek a tét?

Szvetelszky Zsuzsanna: Telefonálnak, sugdolóznak...

A mai gyerekek – nem mindegyik: de például a mai európai gyerekek – más technikai környezetben nõnek fel, mint a tíz-tizenöt évvel születettek. Természetesen alapvetõen másban, mint a tízezer évvel ezelõtt születettek, de ehelyütt csak a fél emberöltõnyi idõ alatt szembetûnõ különbségek egyikérõl lesz szó.
A mai gyerekek ugyanúgy bõgéssel kezdik, ugyanúgy csetlenek-botlanak elsõ életéveikben, mint a korábbi generációk, és nekik is ugyanúgy el kell sajátítaniuk a térérzékelést, lépésrõl-lépésre, mint elõdeiknek. A valóságosat is, nekiütõdve az ajtófélfának és lehuppanva a padlóra, és késõbb a virtuálisat is.
A mai gyerekeknek meg kell tanulniuk beszélni, aztán beszélgetni többször is ugyanazzal az emberrel, azután meg kell tanulniuk emberi kapcsolatokat teremteni és ápolni a beszéd segítségével.
Ebben a folyamatban nem lehet felcserélni a lépéseket, még akkor sem, ha a hippocampus (egy, az implicit emlékezeti funkciókban meghatározó agyi struktúra) korai érése biztosítja, hogy a gyerekek számos technikai eszközt a tevékenység és ne a magyarázat útján vegyenek használatba. Sokan ismerjük a jelenséget: a két-hároméves gyerek magabiztosan odatotyog az elektronikus szerkezethez, és habozás nélkül kezeli a gombokat. Megszólal a zene, feltûnik a bemondó arca a képernyõn (vagy eltûnik), milyen ügyes ez a gyerek, csapja össze a kezét elégedetten némelyik szülõ: noha nem minden esetben lenne indokolt a nagy örvendezés... (Folytatását lásd a folyóirat nyomtatott verziójában.)


vissza