Kezdőlapra

Fordulópont 20. szám
Kire vagyok féltékeny?

Szávai Ilona: Kire vagyok féltékeny?

A kérdés „érzékeny pontokat” érint, olyannyira, hogy „kire vagy féltékeny?” formában el sem hangozhat(na), mert sértõnek érezné az, akinek feltennénk, ha feltehetnénk… De a kérdés létezik, mindanynyiunk feje fölött lebeg láthatatlanul, és magányos, õszintébb pillanatainkban néha hajlamosak vagyunk a szembesülésre. A kérdésre adott válaszaink pedig sok mindent elárulnak a világban, az emberek között elfoglalt helyünkrõl, önismeretünkrõl, önbecsülésünkrõl – egyáltalán: életünk lényeges tartalmairól.
A féltékenység mindig kérdés, ahol emberi kapcsolatok léteznek. És nem csupán a szerelemben, párkapcsolatainkban éljük át, hanem bármelyik élethelyzetben találkozhatunk vele, hiszen – hogy egyebet ne mondjunk – piacgazdasági viszonyok határozzák meg mindennapi létünk koordinátáit, a piacon pedig verseny van… No, és persze: torokszorító, gyakran személyiséget romboló szakmai féltékenység, a versengés minden pszichikai, morális vagy immorális, sokak számára súlyos, nyomasztó hozadékával.
De legszûkebb, családi környezetünkben is felkavaró, fájdalmas élmény – na nem feltétlenül csak az, hogy életünk párja netán más valaki felé fordul, hanem esetleg kisgyermekünkön látni azt a félelmetes riadalmat, amellyel a szülészetrõl hazaérkezõ kistestvérét fogadja, és rémülten néz a szemünkbe: akkor most õvele mi lesz… Szeretni fogjuk, ugyanúgy mint eddig?
A zöld szemû szörnynek nevezett féltékenységgel szembe kell nézni. Nincs menekvés. Együtt élünk vele. Emberi kapcsolatainkról van szó.
Sokatmondóan fontosnak érzem a jeles német analitikus, Michael Lukas Moeller vallomását, aki szerint: „Az ember életében a kapcsolatépítés a legfontosabb. Mivel én a kapcsolatok iránti igényt emberalkotó tényezõnek tekintem, a kötõdések ismerete számomra a legértékesebb, legyen szó akár a szerelemrõl, akár az oltalom érzésérõl, két ember vagy egész nemzetek közötti háborúról.”
Az emberalkotó, minket, gyermekünket formáló, életünket meghatározó lelki mozgatórúgók egyetemesen, tehát mindenkire érvényes szerkezetébe és mûködésébe betekintést nyerni, és egyebek között a féltékenységünket is körüljárni, Moeller axióma szerû igazságai szerint is – gazdagodás:
„Az ember kapcsolatból teremtetett, kapcsolatra született, és kapcsolatok során fejlõdik. Senki sem volna képes kapcsolatok nélkül létezni. Az, amit léleknek nevezünk, döntõen a megélt és magunkba épített kapcsolatokból áll. A magányos ember csak ezekbõl él. Lelki sivárságunk és korunk személyiségzavarainak oka az, hogy a megélt kapcsolatok száma már gyerekkorunkban olyan szegényes.”
Gazdaggá, de legalábbis saját magunkhoz képest gazdagabbá tehetjük gyermekeinket? A Fordulópont e tematikus számának elolvasása után talán természetes(ebb) egyszerûséggel tehetõ fel a kérdés: kire vagyok féltékeny?


vissza