Kezdőlapra

Fordulópont 20. szám
Kire vagyok féltékeny?

Szvetelszky Zsuzsanna: Emancipált féltékenység

– És mégis, mirõl beszélgettetek egész este?
– Szakmai dolgokról, tudod: benti ügyekrõl.
A kérdést nem feltétlenül csak nõ teheti fel, a válasz nem feltétlenül csak férfi szájából hangozhat el. Ha nem igaz: baj, de ha igaz, az sem mindig jó. A nõk egyenjogúsítása és a nõi munkaerõ betörése hatott a legkülönfélébb szakterületekre, de ezen túl magának a féltékenységnek az átalakulására is. Már amennyiben feltételezhetjük, hogy a féltékenység – évtízezredes léptékben mért története során – változhat, átalakulhat, akárcsak kiváltó oka, az emberi kapcsolat.
Goethe szerint a józan ember féltékeny nem lehet, mert tudja, hogy akit félteni kell, az nem érdemli meg, hogy szeressék. Goethe korában azonban a nõk még nem jártak egyetemre: a nõk munkába állása, továbbtanulása strukturális átrendezõdést jelent a féltékenységre (akárcsak az emberi kapcsolatokra) nézvést. Szakmai és szerelmi féltékenység gubancolódhat össze, erõsítheti fel, vagy olthatja ki egymást. Az üzleti féltékenység és az alkotói féltékenység porondjára tömegesen tódulnak a lányok, asszonyok. Különösen az elnõiesedett szakmákban fordul elõ gyakran, hogy a fehér hollóként a pályára vetõdõ férfiakat sokszor keresik meg kolléganõik: segítenének ebben vagy abban a kérdésben. A feleségek észlelete szerint indokolatlanul sokszor.
Nem is a csinos kollégára vagy kolléganõre féltékeny ilyenkor a „kívül rekedt” hitves, hanem arra a szellemi élményre, amit a szakmai beszélgetés nyújt. Némileg joggal: nem könnyû a belgyógyász feleségnek társként részt venni mûvészettörténész férje szakmai együttléteiben. Ugyan már, miért is kellene? – kérdezheti a kedves Olvasó, aki most bizonyára arra gondol, hogy talán túlzás is lenne, ha egy házaspár minden percét meg akarná osztani a másikkal, és mindenrõl be akarna számolni. Nem is errõl van szó. Azonban vannak olyan szakmák, elsõsorban az alkotó értelmiségi tevékenységek tartoznak ide, ahol a munkaidõt nem blokkolóóra szabályozza. Sokszor, akár papíron, akár fejben, este, sõt hétvégén is tovább dolgozik az építész, a pszichológus, a természettudós vagy a költõ, vagyis valamilyen formában és mértékben azonosul a szellemi kihívásokkal, melyeket választott. Ha élettársa az õszinte érdeklõdésen túl mással nem járul hozzá ehhez, akkor elõfordulhat, hogy valamibõl kimarad. Általánosítani nem szabad, de nem is kell: oly sokan vagyunk már, hogy szélsõségekre is tömegesen akadnak példák, így azok csak arányaiban maradnak szélsõségek. Aki testközelbõl észleli õket, az normalitásként percepcionálhatja.
(Tovább lásd a folyóirat nyomtatott verziójában. Megrendelhetõ a PONT Kiadó címén: 1300 Bp., Pf. 215. Tel/fax: 368-8058, e-mail: rendeles@pontkiado.hu)


vissza