Kezdőlapra

Fordulópont 23. szám
Mint a minta?

Szontagh Pál: Iskolakerülõk

Igazolatlan mulasztások a fõvárosi szakközépiskolai és szakiskolai tanulók körében – elsõ benyomások egy kutatási projekt kezdetén –
A kutatás körülményei
A COMENIUS 2.1. program Az iskolakerülés megelõzéséért és visszaszorításáért címû nemzetközi kutatási projekt egy Európa-szerte tapasztalt jelenség, a hatalmasra duzzadt igazolatlan hiányzások okait illetve a probléma megoldási módjait keresi. A projekt három ütemben valósul meg. Az elsõ részben megalakulnak a nemzeti szakértõi csoportok és saját gyakorlatukat térképezik fel, mutatják be. A követezõkben olyan stratégiákat dolgoznak ki, amelyek merítenek a különbözõ országok gyakorlatából és közös ajánlásokat fogalmaznak meg. Az utolsó harmadban a kifejlesztett programokat az egyes országokban egy erre a feladatra vállalkozó intézményhálózat próbálhatja ki. A projektben Hollandia, Anglia, Németország, Finnország, Lengyelország, Spanyolország és Magyarország szakértõi vesznek részt. A projekt koordinálója a Niedersächsisches Landesinstitut für Schilentwicklung und Bildung (NLI), azaz az Alsó-Szász Oktatásfejlesztési és Képzési Országos Intézet. A hazai kutatás keretében a Független Pedagógiai Intézet (FÜPI) országos felmérést kezdett a szakközépiskolai és szakiskolai tanulók között tapasztalható igazolatlan mulasztások okainak feltárása és – távlatilag – a jelenség visszaszorításra tett szakmai javaslatok kidolgozása céljából. Jelen sorok írója a fõvárosi szakközép- és szakiskolák közül mért fel összesen 14 szakiskolai és 12 szakközépiskolai osztályt és 4 tantestületet, a körükben elõforduló igazolatlan mulasztások tárgyában. A felmérés kérdõíves módszerrel történt, a kérdõívet a Független Pedagógiai Intézet munkatársa, Papp Ágnes dolgozta ki. A felmérésben részt vevõ iskolák közül egy faipari szakközépiskola és szakiskola, egy textilipari szakképzõ iskola, egy mûszaki szakközépiskola és szakiskola illetve egy bõrfeldolgozó-ipari szakközépiskola és szakiskola tanulói és tanárai vettek részt. A felmérés alanyai között egy iskola Budán, a II. kerületben, három Pesten, a IV., VIII. illetve XIV. kerületben van. Összesen 211 szakiskolai (97 fiú, 114 lány), 244 szakközépiskolai tanuló (167 fiú és 77 lány) és 41 pedagógus töltötte ki a kérdõíveket. Az iskolák közül három szakközépiskolai és szakiskolai képzést is folytat, egyikük tisztán szakképzési profilú. A fenntartó mind a négy esetben a Fõvárosi Önkormányzat. Három intézménybõl kaptunk vissza az intézmény mûködését vizsgáló háttér-adatlapot. Egészségügyi szakember és szabadidõ-szervezõ két intézményben, szociálpedagógus illetve iskolapszichológus 1-1 intézményben, fejlesztõ pedagógus sehol nem segíti az iskolai oktató-nevelõ munkát. Ifjúságvédelmi felelõst minden intézmény alkalmaz. Az intézmények által megadott adatok szerint az egy fõre jutó igazolatlan tanóra a 2003/2004-es tanév elsõ félévében 5,74 ; 7,53 illetve 17,01! A kutatócsoport nevében itt mondunk köszönetet az érintett iskolák vezetõinek és a felmérést lebonyolító kollégáinknak, akik lehetõvé tették a projekt magyarországi beindítását. A pedagógusok véleménye az igazolatlan mulasztásokról A pedagógusokat arra kértük, hogy egy négyfokú skálán súlyozzák az igazolatlan mulasztások lehetséges okait. A tanárok szerint a lógásokat alapvetõen az iskolához való negatív viszony okozza. Több mint 10% szerint okolható az igazolatlan mulasztásokért a motivációs szint, a családi háttér, a tanuláshoz való viszony, a pszichés állapot, a közösséghez való viszony illetve a negatív családi események. A 3,6%-nyi egyéb ok között a pedagógusok az iskolán kívüli pénzkeresést, a baráti kör hatását illetve életmódbeli problémákat jelölték meg. A tanárok saját bevallásuk szerint az igazolatlan mulasztások csökkentése érdekében különféle kapcsolattartási stratégiákat alkalmaznak – elbeszélgetés, telefonkapcsolat, szülõvel való kapcsolatfelvétel (39%), megteszik az elõírt adminisztratív eljárásokat – felszólítás, feljelentés, igazolatlan órák könyvelése (31%), konfliktuskezelési eljárásokkal igyekeznek elejét venni a mulasztásoknak – elbeszélgetések, osztályfõnöki tevékenység (22%). Sokkal kevésbé jellemzõek rájuk az új tanítási eljárások alkalmazása (6%) illetve szabadidõs tevékenységek szervezése (2%). Ugyanakkor arra a kérdésre, hogy mely tevékenységek lennének alkalmasak az iskolakerülés visszaszorítására, a tanárok elsõsorban az adminisztrációt (30%), másodsorban pedig a valós gyakorlatban kevésbé jellemzõ tanítási eljárásokat nevezték (27%) meg. Hasonló fontosságot tulajdonítanak a konfliktuskezelési eljárásoknak (25%), kicsit kevesebbet a kapcsolattartási stratégiáknak (18%) – talán – mivel ezeket alkalmazzák leggyakrabban, sokszor ezek kudarcát érzik a gyakorlatban. Érdekes, hogy a szabadidõs tevékenységek szervezését senki nem tartotta hatékony eszköznek az iskolakerülés visszaszorításában. A tanárok szerint leginkább az elsõ illetve az utolsó órákról lógnak a diákok (4%), ezen kívül jellemzõ a számonkérésekrõl való távolmaradás (7%). A tantárgyak közül leginkább a testnevelés (23%) és idegen nyelvi órákról (7%) mulasztanak a tanulók, a többi tantárgy aránya 5% vagy az alatti. A szakközépiskolai tanulók véleménye az igazolatlan mulasztásokról A tanulókat elõször a lógások okairól kérdeztük. Hét lehetséges válasz illetve az általuk kitöltött egyéb kategória közül választhattak. A legtöbb tanuló szerint a diákoknak nincsenek gondjaik, egyszerûen jobban érzik magukat az iskolán kívül (19%). Ezután az iskolai problémák (tanárokkal /18%/ és magával a tanulással /16%/ kapcsolatos gondok) és a kötöttségek elutasítása (11%) szerepel. A társakkal illetve a családdal kapcsolatos gondok, a jövõkép hiánya 5-7%-ban okozója a lógásoknak. 18% sorolt fel a fentiektõl különbözõ lehetséges okokat. Az igazolatlan mulasztások egyéb okai között a korai kelés elmulasztása, illetve a iskolában fellépõ fáradtság vezetnek (26%). Jelentõs az iskolai okok – a tanárok hozzáállása, unalmas órák stb. (16%), illetve a kedvetlenség, érdektelenség (15%) aránya is. Jellemzõ, hogy akik nem készültek, inkább „kihagyják” a számonkérést (10%). Többen jelezték, hogy tanulótársaik a lógásaikkal akarnak „nagy fiúk” lenni (5%). Az objektív okok (közlekedés, más elfoglaltság, igazolás nélküli betegség) 5% alatti arányban szerepelnek a szakközépiskolások rangsorában. Megkérdeztük a tanulókat, hogy szerintük mi tenné vonzóbbá az iskolát az igazolatlanul mulasztók számára. Az érdekesebb tanórák majdnem a válaszolók harmada szerint megoldást jelentenének (27%). Ezenkívül a szabadidõs programok (22%), a tanuláshoz adott több segítség (15%), kisebb mértékben a több gyakorlati, kézügyességet igénylõ foglalkozás (10%), illetve közvetlenebb, személyes kapcsolat kialakítása a tanárokkal (8%) tennék vonzóbbá az iskolát. Az egyéb választ adók a iskola vonzerejét elsõsorban a tanárok személyiségében (vegyenek emberszámba, fiatalabb tanárok, igazságosabb tanárok stb.), a jelenlegitõl eltérõ óravezetésben és a kiszámíthatóbb, könnyebben teljesíthetõ követelményekben látják (összesen 29%). Noha az eredetileg megadott felsorolásban is szerepeltek, az egyéb válaszok között is 16%-ot kaptak a különféle programok. A diákok igénylik az iskola jobb felszereltségét (11%), más tantárgyi struktúrát – pl. több vagy kevesebb gyakorlati tantárgy, német helyett angol stb. (10%). A szabad válaszok között szerepel még a késõbbi kezdés, a kevesebb óra, a dohányzás engedélyezése, a jobb iskolai légkör, a szigorúbb törvények és szankciók, a bejárási kötelezettséget felváltó vizsgarendszer bevezetése illetve juttatások, ösztöndíjak bevezetése is. Saját bevallásuk szerint a szakközépiskolai tanulók 9%-a rendszeresen, 17%-a ritkán lóg az iskolából, 26%-uk 1-1 órát mulaszt csak igazolatlanul, és mindössze 48%-uk nyilatkozott úgy, hogy soha nem lóg az iskolából. Az iskola mellé járók mulasztásait 44%-ban meg sem kísérlik igazolni, 32%-uk nyilatkozott úgy, hogy lógására orvostól szerez igazolást, 20%-ot a család valamelyik tagja „fedez”, 4%-uknak valaki más segédkezik a lógás eltussolásában. A szakközépiskolások is felállították rangsorukat a legkevésbé látogatott órákról. Eszerint a reál közismereti tárgyak a legnépszerûtlenebbek (23%), szintén 23% szerint sokan lógnak az idegen nyelvi, 15% szerint a szakmai órákról. Sokan maradnak távol a testnevelési (14%) és a humán közismereti órákról is (10%). A tanárok által hangsúlyosan említett elsõ és utolsó órákról „csak” 5% szerint mulasztanak sokan. A szakiskolai tanulók véleménye az igazolatlan mulasztásokról Jellemzõen a szakiskolások sem kötik problémákhoz az igazolatlan mulasztásokat (26%). A tanulókat elõször a lógások okairól kérdeztük. A tanárokkal kapcsolatos gondok jelzése mellett (16%) érdekesség, hogy a jövõkép hiánya a harmadik legjelentõbb okként jelentkezik a szakiskolások értékelésében (12%). A legkevésbé jellemzõ távolmaradási oknak õk is a családi problémákat találták. A szakközépiskolásokhoz képest jelentõs eltérés, hogy a szakiskolások között a felmérés tanúsága szerint jóval többen vannak, akik önnön „felnõttségüket” demonstrálják az igazolatlan mulasztásokkal (12%) A többi ok százalékos megoszlása hasonlít a szakközépiskolai mérés eredményeire – elalvás, fáradtság (23%), iskolai ok (12%), barát, barátnõ, média hatása (10%) kedvetlenség, érdektelenség (10%). 8% szerint a szakiskolások azért lógnak, mert dolgoznak, más dolguk van az iskolán kívül. Ugyancsak 8% látja a távolmaradás okát a készületlenségben. A szakiskolások szerint – összhangban a szakközépiskolások véleményével – az érdekesebb tanórák (28%), a szabadidõs programok (28%), a több gyakorlati, kézügyességet igénylõ foglalkozás (12%), a tanuláshoz adott több segítség (11%) illetve követlenebb, személyes kapcsolat kialakítása a tanárokkal (5%) tennék vonzóbbá az iskolát. Nem meglepõ talán, hogy a gyakorlati foglalkozások jelentõsége felértékelõdik, a tanulási segítségadás szerepe csökken a szakközépiskolás válaszadókhoz képest. Az egyéb választ adó szakiskolások az iskola vonzerejét – hasonlóan szakközépiskolás társaikhoz – elsõsorban a tanárok személyiségében, a jelenlegitõl eltérõ óravezetésben és a kiszámíthatóbb, könnyebben teljesíthetõ követelményekben látják (36%). Az eredetileg megadott válaszokat kiegészítve itt is kapott még 12,5%-ot a programszervezés. Meglepõ, hogy míg az elõzõ felsorolásban 12% igényelt több gyakorlatot, a szabad válaszok között majdnem 11% kevesebb gyakorlati foglalkozás esetén tartaná vonzóbbnak az iskolát. Saját bevallásuk szerint a szakiskolai tanulók 14%-a rendszeresen, 29%-a ritkán lóg az iskolából, 30%-uk 1-1 órát mulaszt csak igazolatlanul, és mindössze 27%-uk nyilatkozott úgy, hogy soha nem lóg az iskolából. Az iskola mellé járók mulasztásait 32%-ban meg sem kísérlik igazolni, 33%-uk nyilatkozott úgy, hogy lógására orvostól szerez igazolást, 28%-ot a család valamelyik tagja „fedez”, 7%-uknak valaki más segédkezik a lógás eltussolásában. A szakiskolások is felállították rangsorukat a legkevésbé látogatott órákról. Elsöprõ többséggel a szakmai tárgyak, a gyakorlatok a legnépszerûtlenebbek (39%), ezt követi a testnevelés (18%), a humán közismereti tárgyak (11%), a készségtárgyak (10%) valamint a reál közismereti tárgyak (9%). Érdekesség, hogy a testnevelés órákról szignifikánsan többen lóg a leány, mint a fiú tanuló, ezzel összhangban a textilipari szakiskolában a százalékos arány sokkal magasabb, mint a faipariban. Következtetések az eredmények alapján Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy – mint már utaltunk rá – a kutatásnak még csak az elején vagyunk és az önkormányzati fenntartású fõvárosi intézményekben gyûjtött adatok nem feltétlenül reprezentatívak az országos állapotokra nézve. Ugyanakkor tudjuk, hogy ma Magyarországon a legtömegesebb közoktatási intézmény-fenntartó a helyi önkormányzat, s a különbözõ képzési profilú, nagyságú, földrajzi elhelyezkedésû intézményekben keletkezett adatok reményeink szerint jellemzõ képet adnak legalábbis a budapesti helyzetrõl. Az elsõ benyomás a kutatás és a modellkialakítás szükségességét igazolja vissza, hiszen az igazolatlan hiányzások száma és aránya mindenképpen beavatkozást tesz szükségessé. Feltétlenül fontos – természetesen szakmai szempontok alapján és figyelembe vételével – a tanári és tanulói igények összehangolása, hiszen sok kérdésben nagyon nagyok a különbségek a pedagógusok és a diákok válaszai között. A tanári és tanulói eredmények összevetése Több ponton tapasztaltunk markáns eltérést a tanárok és diákok helyzetértékelése illetve megoldási javaslatai között. Az egyik ilyen a családi problémák illetve az igazolatlan mulasztások közötti összefüggések kérdésköre. Lévén a tanároknak jobb a rálátásuk a tanulók családi körülményeire, mint a diákoknak egymáséira, valamint összevetve az eredményeket más szociológiai felmérések megállapításaival1, azt kell gondoljuk, hogy a tanároknak az a meglátásuk, miszerint a tanulók lógásában az egyik legjelentõsebb ok a családi háttérben keresendõ (12,4%) közelebb áll a valósághoz, mint az a tanulói vélemény, mely szerint a családi problémák csak kis mértékben (5,7%) okozói az igazolatlan hiányzásoknak. A második jelentõs eltérés az iskola vonzóbbá tételének – s így a lógások megelõzésének – módszereit illetõen jelentkezett. A tanárok a már jelenleg alkalmazott módszereik között is utolsóként (1,8%) említik a szabadidõs tevékenységek szervezését, arra a kérdésre, hogy mely tevékenységek lennének alkalmasak a lógások visszaszorítására már egyetlen kolléga sem írt szabadidõs tevékenységek szervezésére utaló választ! Ugyanakkor a tanulók az iskola vonzóvá tételének eszközét jellemzõen a programszervezésben látják (24,4%), ráadásul a nyitott kérdésre adott „egyéb” válaszok között további 14,6% utal programokra, szabadidõs tevékenységekre. Az iskolai szabadidõs tevékenységek éppen az (iskolai) társadalom perifériájára szorult tanulók szempontjából döntõ jelentõségûek.2 Mielõtt túlzott leegyszerûsítéssel a tanári motiválatlansággal magyaráznánk az iskolakerülés jelenségét, két kiegészítõ megjegyzést hadd tegyünk. Egyrészt az, hogy a tanárok nem tartják a lógás ellenszerének a szabadidõs programszervezést nem azt jelenti, hogy nem is szerveznek szabadidõs programokat, mindössze azt, hogy a tankötelezettség maradéktalan teljesítése és a programok szervezése között nem látnak ok-okozati összefüggést. Másrészt – különbözõ középiskolákban szerzett – saját tapasztalatunk alapján elmondható, hogy a diákok igénye a programokra és a programokon való részvételi hajlandóságuk egyáltalán nem áll egyenes arányban… A szabadidõs programok terén megmutatkozó eltéréshez hasonló – bár talán kevésbé meglepõ – ellentmondás, hogy míg a tanároknak csak 21,8%-a próbálkozik a probléma kezelésének érdekében új tanítási eljárásokkal, a tanulók a tanárokra, óravezetésre, követelményrendszerre vonatkozó igényei 31,9%-kal a legtömegesebb válasz az iskola vonzóvá tételével kapcsolatban. A változtatás igénye a tanári válaszokban is nyomon követhetõ, a hatékonynak tartott eljárások között már 26,8%-os arányban második helyen jelentkeznek az új tanítási eljárások. E még akkor is pozitív szemléleti elmozdulást jelez, ha e sorok írója is sajnálatosnak tartja, hogy még a bizonytalan jövõre tervezett szakmai innovációs igény sem érinti a válaszadó pedagógusok harmadát sem. Még mindig igaz tehát Loránd Ferenc keserû következtetése: „A többség nem innovál. A többség egyszerûen engedelmeskedik, megvalósítja a paradoxont: parancsszóra alkot…”3 Az iskolakerülést érintõ órák tekintetében a tanárok elsõsorban nem tantárgyakat, hanem a szervezési okokat említettek (elsõ-utolsó órák – 44%). Markánsan csak a testnevelés órák jelentek meg, mint a lógás által leginkább érintett foglalkozások (23%). A tanulók ezzel szemben kimerítõ részletességgel számoltak be a hanyagolt órákról. A teljes tanulói mintát tekintve a legkevésbé népszerûek a szakmai tárgyak (26,4%), a reál közismereti órák (matematika, fizika, kémia, fölrajz, biológia – 16,7%), a testnevelés (15,9%) és az idegen nyelvi tanórák (14,1%). A elsõ-utolsó órákról való lógást csak a tanulók 4,4%-a tartja jellemzõnek. Az eltérés oka lehet egyfajta tanári szemérmesség – tapintat – amely nem akarja megnevezni a népszerûtlenebb tantárgyakat (kollégákat?), illetve az, hogy a tanulók többsége szó szerint értelmezte a kérdést és csak tanórákra, nem szervezési kérdésekre (elsõ-utolsó óra, hétfõi-pénteki órák, számonkérés ideje stb.) gondolt. A szakközépiskolai és szakiskolai tanulók válaszainak összevetése Az alapvetõ kérdésekben nem találtunk nagy különbséget az érettségit adó iskolába járó illetve a szakképzésben részt vevõ tanulók válaszai között. Néhány eltérés azonban mégis figyelemre méltó. Általános jellemzõ, hogy az „egyéb” válaszok aránya minden kérdéscsoportnál kisebb a szakiskolások körében, mint a szakiskolásoknál. A szakiskolásokra jellemzõbb, hogy a társaik elõtti „felvágásból” nem járnak iskolába a tanulók. Körükben majdnem a szakközépiskolások kétszerese (12,5%) adott olyan választ, hogy a lógások oka, hogy a tanulók így akarnak „nagy gyerekeknek” látszani. Ugyancsak nagyobb rájuk a kortársak negatív hatása – a szakközepes 4% helyett 10,4%-uk nyilatkozott úgy, hogy a lógás oka az, hogy a tanuló a barátjával, barátnõjével van iskolaidõben. Nem meglepõ, hogy a szakiskolások közül többen mulasztanak amiatt, mert dolgoznak (8%) – ezt egyébként 2 tanár is jelezte a szabad válaszok között. Vonzóbbnak tartanák az iskolát a szakiskolások ha kevesebb gyakorlat lenne (11%). Ilyen válasz a szakközépiskolások között egyáltalán nem született. Nem igénylik viszont a szakiskolások a szakközépiskolások által hiányolt jobb felszereltséget (SZKI: 11% – SZI: 0%) illetve a tantárgyi struktúra megváltoztatását (SZKI: 10% – SZI: 0%). Nagyobb az igényük viszont a gyakorlati munkabér, ösztöndíj és egyéb juttatások emelésére (SZKI: 1% – SZI: 9%) A szakiskolások többet lógnak szakközépiskolás társaiknál. Ez a megállapítás igaz a rendszeresen (9 – 14%), a ritkán (17 – 29%) és az 1-1 óráról (26 – 30%) mulasztókra is. Míg szakközépiskolásoknak majdnem a fele (48%), a szakiskolásoknak alig több, mint a negyede (28%) állítja csak magáról, hogy soha nem lóg. Kicsit más a lógásokról hozott igazolások profilja is a két iskolatípus tanulói között. A szakiskolások az eredmények alapján jobban adminisztrálják a lógásokat, csak 32% nem próbál igazolást hozni, ez az arány a szakközépiskolásoknál 44%. A különbséget szinte teljes egészében a családtagoktól szerzett igazolások kompenzálják (SZKI: 20 – SZI: 28%). Megdöbbentõ, hogy mind a két csoport lógásainak harmadáról szerez orvosi igazolást. Elképzelhetõ, hogy ezt az adatot rontja némi szövegértési gond. Bár a kérdés (Szoktál-e igazolást hozni a „lógásról” és ki igazolja?) egyértelmû, elképzelhetõ, hogy néhányan általában mulasztások igazolására gondoltak. (Ahol ez egyértelmûen kiderült – pl. a Szoktál-e lógni? kérdésre adott nemleges válasz esetén – ott nem is vettük figyelembe az igazolásra vonatkozó választ.) Ugyanakkor még ha némi (jóindulatú) kritikával kezeljük is a 32 és 33%-os orvosi igazolásra vonatkozó adatot, a helyzet – finoman szólva – akkor sem megnyugtató az oktató-nevelõ intézmény és az ifjúsági egészségügyi szolgálat együttmûködését illetõen. Tulajdonképpen ugyanez a konklúzió vonható le a családi igazolások 20 és 28%-os adatára vonatkozóan, csak talán ez a eredmény még az orvosi igazolások problémájánál is kevésbé meglepõ. A legkevésbé látogatott órák adatai jelentik – legalábbis e sorok írójának – a legnagyobb meglepetést. Míg a tanárok által adott válaszok (elsõ-utolsó óra, testnevelés, számonkérõ órák) megfelelnek az elõzetes várakozásnak, elgondolkodtató és megdöbbentõ, hogy éppen a szakképzõ iskolákban a legkevésbé látogatott órák a szakmai tárgyak, majdnem 40% szerint! Legalább ilyen megdöbbentõ, hogy érettségire készülõ szakközépiskolások válaszai szerint a lógás által másodsorban érintett tárgy az idegen nyelv (22,6%). Ez egyébként – ha nem is ilyen arányban – a tanári kérdõíveken is megjelenik (7%). Pontosan azok a tantárgyak népszerûtlenek tehát, amelyek a felnõtt életben alapvetõ kompetenciákat határozzák meg. E sorok írójának elõzetes feltételezései szerint a szakiskolások mulasztásai a szakmai tárgyak óráiról pályaorientációs problémákat jelez. Közismert, hogy a szakiskolákba felvételt nyert tanulók sok esetben jobb híján, az érettségit adó képzésbõl kiszorulva kerül ebbe az iskolatípusba. Ezt a feltételezést támasztja alá a kérdõív azon adata, mely szerint a szakiskolások 12%-a szerint a lógások oka az, hogy a tanulóknak nincs elképzelésük a jövõjükkel kapcsolatban. Az idegen nyelv népszerûtlenségével kapcsolatban egyelõre szintén csak feltételezéseink lehetnek. Az egyik ok talán a személyzeti korlátokban illetve a nem megfelelõ személyi ellátottságban keresendõ. Erre utal például a az egyik szakközépiskolában tipikus válasz (vonzóbb lenne az iskola, ha nem németet, hanem angolt tanítana). Jellemzõ az óraadó nyelvtanárok alkalmazása és a körükben tapasztalható nagy fluktuáció. A személyes kapcsolatok, a tanulók megismerése, számontartása így sokkal nehezebb, mint a teljes munkaidõben dolgozó, adott esetben osztályfõnöki feladatokat ellátó kollégák esetében. Nehézséget okozhat még a nyelvórák esetében a csoportbontás, ami ismét csak nehezebben követhetõvé és számon kérhetõvé teheti a jelenlétet. Követõ tevékenységek a kutatás további szakaszában Felmérési kör kiszélesítése Fentebb már utaltunk rá, hogy jelen közleményünk csak kezdeti impreszszióinkat tartalmazzák, melyeket feltétlenül szükséges szélesebb empirikus kutatásokon alapuló szakmai kontextusba helyezni A felmérések alanyainak körét szükséges úgy térben (megyeszékhelyek, vidéki városok, községek) mint képzési jellegben (gimnázium, érettségi utáni szakképzés) kiszélesíteni, a hasonlóságokat és különbségeket feltárni, az okokat megkeresni. Célzott interjúk készítése Jelen felméréssel kapcsolatban szükségesnek látszik a mulasztott órák tekintetében tényszerû adatokhoz jutni az osztálynaplók alapján, interjúkkal pontosabb képet kapni az iskolakerülés igazolásának gyakorlatáról (körzeti orvosok, iskolaorvosok, védõnõk, tanárok, diákok megkérdezésével). A tanulókkal lefolytatandó interjúk adhatnak választ a szakmaválasztásukkal kapcsolatos motivációkra, illetve a jövõképükre vonatkozóan, hiszen a szakmai tárgyak csökkentésére vonatkozó igény, illetve a szakmai tárgyakról való lógások kiemelkedõen nagy száma súlyos problémákat jelez a szakképzés egész helyzetére, céljára és hatékonyságára vonatkozóan. Jegyzetek 1 pl. FARKAS Péter: A leszakadó rétegek oktatása. In: Educatio 1991/1., TÓT Éva: A hátrányos helyzetû tanulók családi körülményei. In: Educatio 1997/1, SZILAS György– SZONTAGH Pál: Gondolatok a hátrányos helyzetû és veszélyeztetett gyermekek intézményi megsegítésérõl. In: Budapesti Nevelõ 2003/2. stb. 2 Errõl ld. többek között: SZONTAGH Pál (szerk.): Kihívások és válaszok az általános iskolában, PONT Kiadó – Ikerhold Kiadó, Budapest 2004. 3 LORÁND Ferenc: Az iskolai innovációról. In: uõ: Értékek és generációk, OKKER, Budapest 2002., p.133.


vissza