Kezdőlapra

Fordulópont 25. szám
Különös kegyetlenséggel?

Dr. Németh Zsolt: Kriminális szörnyûségek

A gyermekgyilkosságoktól a terrorizmusig
A XXI. század küszöbére érve tagadhatatlanul a hétköznapi élet meghatározó részévé vált az erõszak, legalábbis a tudatunkban, és ez lehet, hogy valóban a tömegkommunikációnak róható fel. A szétvert emberi méltóság és test, a véres mészárlás mindennapos mutogatása nyilvánvalóan kárt okoz, és ezért felelõsséget jelent. Az érvelés túlságosan leegyszerûsített: a „kötelességünk megírni, mert az embereknek joguk van minden információhoz”-szólam hallgat arról, hogy miért éppen a negatív történések, és azok közül is miért a véres bûntettek kapnak szalagcímeket. „Ezt akarják olvasni az emberek” hangzik a másik közhely, amely csupán feltételezés, hiszen ilyen kérdést nem tettek fel az emberi közösségeknek, és nem kaptak rá konkrét, elemezhetõ, összesíthetõ válaszokat.
Tudományos kutatások adatai szerint az emberek biztonságérzete a világon mindenhol rosszabb, mint amit a valóságos helyzetük indokolttá tesz: a megkérdezettek például a magyar közbiztonság állapotát a közepesnél rosszabbnak ítélik meg, de a saját lakhelyükön viszonylag jobbnak gondolják azt; ez közvetve arra utal, hogy személyes élményeik a bûnözésrõl nem nagyon vannak. A politikusi deklarációk a közbiztonságról többnyire szintén függetlenek a hivatalos bûnügyi statisztikai adatoktól. Az emberek úgy gondolják, hogy a bûnözés növekedését többek között a romló életkörülmények, a külföldi maffiák megjelenése valamint az elmúlt évtizedek általános erkölcsi romlása okozza.
A biztonságérzet döntõen szubjektív meghatározottságát igazolja az a felismerés, mely szerint a szociális jólét és biztonság semlegesíti a növekvõ bûnözés gerjesztette félelmeket. A tömegtájékoztatás szelektív jellegébõl adódik az is, hogy az emberek a gyermekeket a bûnözés gyakori áldozatának, a legveszélyeztetettebb kategóriának hiszik, miközben a bûnügyi statisztika tanúsága szerint 18 év alatti a sértetteknek mindössze 3-4%-a, ráadásul jelentõs részük vagyon elleni jogsérelmet szenvedett el. A legtöbb sértett ma Magyarországon a felnõtt férfiak közül kerül ki.
Számos reprezentatív országos felmérésbõl tudjuk, hogy a megkérdezettek aggodalommal figyelik elsõsorban a munkanélküliség növekedését, a levegõ szennyezettségét valamint az elszabadult inflációt, csak ezután említik, hogy félelemérzettel tölti el õket az erõszakos bûncselekmények szaporodása. Ami az utóbbit illeti, a tájékozódásuk forrása a tömegmédia, a televízió, a rádió és az újságok. Egészen sajátos, hogy a közvetlen környezetét, a lakóhelyét általában mindenki rendezettnek és viszonylagosan biztonságosnak tartja. Innen távolodva, fokozatosan tarthatatlanabbnak gondolják a bûnügyi helyzetet.
Az erõszakos bûntények a köznyugalmat, az ország belsõ rendjét és biztonságát, de egyúttal – a tömeges idegenforgalom révén – az adott ország nemzetközi tekintélyét is veszélyeztetik. Az erõszakos bûnözés történelmi kategória, az emberiséggel egyidõs; legtöbbször embernek ember elleni támadását jelenti. Amikor az erõszak nem másik emberre, hanem dolgokra, tárgyakra hat, valójában akkor is az ember entitást támadja általában vagy esetleg konkrét személynek szándékoltan kárt okozva. Noha mennyiségét tekintve a bûnözés szerkezetében csupán néhány százalékról van szó (a bûnözés a világon mindenhol, átlagosan négyötöd arányban vagyon elleni cselekményekbõl tevõdik össze), azonban hatását, következményeit tekintve az elsõ helyen áll, mert közvetlenül az emberi méltóság, az alapvetõ polgári és személyiségi jogok, a nemi és személyes szabadság valamint az élet és vagyonbiztonság ellen irányul.
Az erõszakos bûnözés tehát a bûnözésnek a legmagasabb társadalmi veszélyességû, különös szintû jelenségcsoportja. Sajátos, mert viszonylag kisebb elõfordulási gyakorisága mellett rendkívül súlyos politikai, társadalmi és gazdasági következményekkel jár, de sajátos az oksági háttere is (szomatikus és pszichikus tényezõk egyaránt fontos szerepet játszanak), és mindezek következtében igen alacsony az objektív megelõzhetõsége. A bûncselekmény rendszerint közvetlenül, konkrét személy ellen történik erõszak, kényszer vagy súlyos hátrányt tartalmazó fenyegetés alkalmazásával, némelykor a célszemély védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotba hozásával. Az erõszakkal megvalósított bûnös emberi magatartás egy vagy több jogi tárgyat, úgy mint az emberi életet, a testi épséget, a személyes és nemi szabadságot, avagy mindezeket együtt, de akár külön is, a közrendet, a közbiztonságot esetleg valamilyen vagyoni érdeket sért vagy veszélyeztet. Mindazonáltal az erõszakos bûnözés gyûjtõ fogalom, de távolról sem homogén jelenség. Kategóriái a létrejöttüket indukáló motívumok segítségével határolhatók körül. Ennek megfelelõen megkülönböztethetünk, konfliktusos, szituatív, ideológiai vagy szexuális töltetû és nyereségvágyból elkövetett erõszakos bûncselekményt.
Az erõszakos bûnözés világszerte dinamikusan növekszik, miközben egyre veszélyesebbé, durvábbá és kegyetlenebbé válik, lásd polgárháborúk, nemzetközi és állami terrorizmus. Persze itt is a megfigyelõ helyzetébõl adódó érzéki csalódásról van szó, a történelemben talán nem is találunk olyan korszakot, amikor az emberek különbözõ okok ürügyén a legválogatottabb módszerekkel és eszközökkel ne kínozták és pusztították volna egymást. A nagy történelmi kataklizma, a II. világháború szörnyûségei utáni viszonylagos nyugalom, a megerõsödött békevágy és az emberi jogi garanciák ellenére napjainkban növekszik az erõszakkal fenyegetettek száma. Ma már olyan események történnek, akár a közvetlen közelünkben is, amilyeneket korábban csak nyugati filmekben láthattunk. Szinte megszokottá váltak a fegyveres támadások bankok és más pénzintézetek ellen, nemritkán hallunk emberrablásról és elõfordult már túszszedés is. Az ország lakosságát mindezeken túl a legjobban az riasztotta, hogy ma már vétlen járókelõk is áldozatul eshetnek, mint az 1998 nyár eleji Aranykéz utcai robbantásnál Budapest belvárosában.
(A tanulmány teljes szövege a folyóirat nyomtatott változatában olvasható.)


vissza