Kezdőlapra

Fordulópont 2-3. szám
Miért (nem) olvas a gyermek?

Szávai Ilona: Csodakazetta

Melyek a tudás, az információk átadásának leghatékonyabb és legcélszerubb módozatai? - minden kultúra és civilizáció muködésének, egyáltalán: fennmaradásának alapveto kérdése ez. A kérdés és a válaszok sokasága (!) áthatja az ezredforduló emberének mindennapjait, méghozzá egyetemlegesen, hiszen az értékek, információk stb. átadása, közvetítése (kommunikálása) sokirányú, mindenkit érint; ám a jövo szempontjából az a legizgalmasabb, hogy ez az "átadás-közvetítés" miként történik - a legifjabbak felé… Hogyan nonek - nohetnek! - bele a gyerekek a kultúrá(nk)ba? A kérdésfeltevés egy egész kérdésözönt indít el, mely mind a felnottek, mind a gyermekek világát átszövi, és a miként lenni vagy nem lenni súlya alatt fürkészi a jövot. Viszonylagos tanácstalansággal állunk a harmadik évezred küszöbén: a kulturális változások (sokan egyenesen váltásról beszélnek) sokkhatását nem könnyu feldolgozni. A fordulópont elozo számában szerzoink a televízió és a különbözo audiovizuális technikák által nyitott lehetoségek világát, az esélyeket és a csapdákat tárták az olvasók elé. Mostani számunkat szintén az érték- és információátadás jelenének és jövojének szenteljük - ezúttal egy olyan "módozat" kerül terítékre, amelynek már sokan megjósol-ták a végét, és amelyet már sokan elsirattak. Összeállításunk elé szeretnénk idézni Isaac Asimov harminc évvel ezelotti "jövot kutató" jóslatát és annak szempontjait. A jeles biokémia professzor, világhíru tudományos-fantasztikus muvek szerzoje arra volt kíváncsi, vajon az audiovizuális-elektronikus technikai csodák majdani lehetoségeivel létrehozható-e a jövoben az a leghatékonyabb, legcsodálatosabb eszköz, az a kazetta, amely megfelel a következo szempontoknak: nem igényel nagy és költséges berendezést ahhoz, hogy bárhol, bármikor lejátszhassuk a képet és a hangot; legyen könnyen hordozható; a kazetta lejátszása minimális, lehetoleg nulla energiát igényeljen; jó legyen a kép és hangminoség, de lehetoleg másokat ne zavarjon, tehát csupán nézoje hallja és lássa; a sok gomb és kapcsoló kiküszöbölendo, a kazetta gondolati parancsra muködjön; stb. "Olyan kazettáról álmodom, amelyben a szalag megáll, mihelyt elfordítom a tekintetem. Mindaddig áll, amíg oda nem nézek, akkor viszont azonnal megindul. Olyan kazettáról álmodom, amely kényem-kedvem szerint lassabban vagy gyorsabban, elore vagy hátra, kihagyásokkal vagy ismétlésekkel tudja lejátszani tartalmát. Valljuk be, hogy még álomnak is túl szép egy ilyen kazetta: hordozható, nem kell hozzá segédeszköz, nem fogyaszt energiát, nem zavar másokat, és többé-kevésbé gondolatilag irányítható. Persze, álmodozni könnyu. Lássuk hát a rideg valóságot! Egyáltalán, létezhet-e ilyen kazetta? …És hány évig várhatunk erre az ijesztoen tökéletes kazettára" - kérdezte harminc esztendovel ezelott a jövot fürkészo tudós professzor és író. Nos, szempontjai és álmai harminc év múltán is aktuálisak. A válasza is megszívlelendo: "Amirol mindeddig beszéltem az ugyanis (talán már sejtették) nem más, mint a könyv!" Mostani lapszámunkat ennek az ötezer éve létezo csodakazettának, a könyvnek szenteljük, pontosabban: az olvasásnak. A könyvvel foglalkozunk, azzal az eszközzel, "amely beszédet tárol" (a beszéd pedig az ember megkülönbözteto és egyetemes jellemzoje, amely nélkül nincs gondolkodás).


vissza