Fordulópont 26. szám
Elsõ (a) szerelem?
Szávai Ilona: Elsõ (a) szerelem?
|
A kérdést mindenki felteszi magának – legalább két értelemben: egyrészt számon tartjuk, hogy mikor (hogyan, kibe stb, stb.) voltunk elõször szerelmesek, másrészt pedig arra is gyakran választ kell adnunk (önmagunknak), hogy érzéseink sorában a szerelem elsõdleges (volt-e) vagy nem. A szerelem elsõdlegessége és például a házasság intézménye közötti konfliktus az irodalom, a mûvészetek vagy kétezer éve vissza-visszatérõ motívuma: a házasságra lépõk kapcsolatában elsõ(dleges) a szerelem? Egyáltalán: milyen helyet foglal el érzéseink skáláján, a cselekvéseinket meghatározó erõk terében a szerelem? A szót és a jelenséget az ifjúsághoz társítják: „A fiatalok természetükbõl adódóan hajlamosak a vágyakozásra, és mindig készek arra, hogy vágyaik szerint cselekedjenek” – vélte Arisztotelész, és a vágy itt elsõsorban a szerelmi vágyat, érzést jelenti. Elsõ jelentkezésének személyekre szabott története(i): az emberi élet egyéni mítoszainak, legendáinak, nosztalgiáinak forrása. De ez az érzés nem csak az ifjúsághoz köthetõ, nem egy életkor „privilégiuma”. És történelmi korok is determinálják, már ha egyáltalán – mai, éppen érvényesnek tartott fogalmaink szerint – lehetõvé teszik. Manapság az interneten kapcsolatot keresõ fiatalok miként értelmezhetnek egy alig százötven évvel ezelõtt fogalmazott újsághirdetést: „Tízen vagyunk! Mind szépek és egészségesek! Tíz bátor és csodálatos teremtés, akik elszántuk magunkat arra, hogy nyugatra menjünk! Bányászok, farmerek elõnyben! Tizen vagyunk! Tíz csodálatos teremtés feleségnek ajánlkozik! Mindenhez értünk, minden házimunkát vállalunk!” 1850 körül hasonló hirdetésekkel voltak tele az Egyesült Államok keleti partvidékének újságai. (A Mississippitõl nyugatra elterülõ hatalmas területeken a népességnek csupán 2%-a volt nõ!) E térben távoli, de idõben eléggé közeli példával csak arra szeretnénk utalni, hogy történelmi helyzetek, demográfiai, népesedési „politikák”, családtervezési modellek ellenére széthulló házasságok és megannyi más tényezõ gyûrûjében az egyes ember miként élheti meg elsõ (és a többi) szerelmét, és érzelmeinek, kapcsolatainak rendszerében – az életében! – ez az érzés milyen helyet foglal el. Mert az nem vitás: szerelem nélkül nem él az ember fia/lánya. Lapunknak ebben a számában szerzõink születésünk pillanatától követik emberi esélyeinket – és jelzik azokat a koordinátákat, amelyek között zajlik életünknek szerelem által meghatározott eseménysora. És az alapvetõ kérdésre is választ keresünk: mi a szerelem? Mert szakember ide vagy oda: ezt érezni, átélni kell. És miként a pszichológus hangsúlyozza, a szerelemnek a meghatározásai is változnak idõrõl idõre. Talán hozzátehetnénk: emberrõl emberre... E számunk összeállításában tehát igen nagy szerepet kapott a szándék, hogy õszinte, személyes vallomásokat adjunk közre arról az érzésrõl és kérdésrõl, amelyre életünk végéig keressük a választ és a bizonyságot: elsõ (a) szerelem? ; |
