Kezdőlapra

Fordulópont 28. szám
Kié a könyv(tár)?

Nagy Attila: Betûhidak – szakadékok

VILÁGKONGRESSZUS BUDAPESTEN

„Betûhidak – a mûveltség összeköt”

A 2006. augusztus 7-10. közötti napokban a Nemzetközi Olvasástársaság által – 2002: Edinburgh, 2004: Manila után és 2008: Cape Town elõtt – a Budapesten (2006) rendezendõ 21. Olvasási Világkongresszus jelmondatában szereplõ, kissé mesterkélt szóalkotás esetleg megütközést okoz. Elsõként feszes, lényegre törõ, a figyelmet egyetlen pillantásra megragadó, angol szavakat kerestünk. Például: „Integrated societies by literacy?”
A mûveltség, a képzettség, az írásbeliség által összerendezetté, együttmûködõvé tett társadalom? A frappáns angol mondat milyen dagályossá, körülményessé válik a magyar fordításban! Ráadásul a gondolat, végén a kérdõjel meglehetõs egyértelmûséggel szól a jelen ellentmondásairól, feladatairól.
Végül az International Reading Association (a Nemzetközi Olvasástársaság) vezetõivel, mindenek elõtt Alan Farstruppal, régi kedves szövetségesünkkel, a szervezet évtizedek óta tevékeny ügyvezetõ igazgatójával mélyen egyetértve a mondattá is egybeolvasható 3 angol fõnevet fogadtuk el: „Building Literacy Bridges”, melyet a Lánchíd félreismerhetetlen körvonalai ölelnek át. „Építsük a mûveltség hídjait!” szólhatna a tagadhatatlanul költõien szabad, de egyúttal némileg didaktikus fordítás.
Bevezetésként mindössze két hangsúlyos mozzanat: egyrészt ismételten bátorítjuk, hívjuk, várjuk kollégáinkat, barátainkat, olvasóinkat az egy év múlva esedékes világkongresszus elõadójának, hallgatójának, résztvevõjének, másrészt töprengve, némi szégyenkezéssel valljuk be, hogy a Jókai, Mikszáth és más jeles szerzõk írásaiban gyakorta szereplõ „literátus ember” (az angol literacy) mai magyar fordítása, megfelelõje még nem született meg. Mûvelt, képzett, jártas, író, olvasó ember – egyetlen szóval! Minden javaslatot örömmel fogadunk.
A világkongresszus elõkészületeirõl, a helyszínekrõl, a részvétel feltételeirõl, a várható témákról egyébként folyamatosan tájékozódhatnak a Magyar Olvasástársaság honlapján: www.hunra.hu. Pedagógusokat az óvodától az egyetemig, könyvtárosokat, szerkesztõket, kiadókat, kutatókat, költõket, írókat, pszichológusokat, szociológusokat, nyelvészeket, mûvelõdés-, oktatás- és médiapolitikusokat egyaránt nagy szeretettel várunk. Egyrészt, hogy tanuljunk a nálunk több tapasztalattal, árnyaltabb tudással rendelkezõktõl, másrészt, hogy a nemzetközi eszmecserével párhuzamosan egy összmagyar, szakmai kongresszust ugyancsak összehívhassunk. Célunk egy széleskörû helyzetjelentés, valamint a kapcsolódó terápiás javaslatok megfogalmazása a lehetõ legszélesebb szakmai nyilvánosság részvételével.
Vizsgálati adatok tömege, saját tapasztalataink garmadája egyaránt meggyõztek bennünket a közös hagyományok, a történelem ismerete, az azonos nyelv, az értékrendi hasonlóságok, a mûveltség, a gondolkodásmód, a kultúra – különösen annak írásos változatának – hatalmas összekötõ, közösségteremtõ, kohéziós erejérõl. A „betûhíd” metaforája tehát egyértelmû, de vajon miféle szakadékokra is gondolunk?

A finnek és mi, avagy helyünk a világban

Kis népek, jellegzetes kulturális hagyományokkal, nyelvrokonságunk, a betûk és hangok (grafémák és fonémák) következetes megfelelései, a szótagolás lehetõsége, a magánhangzók gyakorisága, (tehát az olvasástanítás közeli vagy azonos módszerei), nyelveink elszigeteltsége, küzdelmes történelmünk, államiságunk ismétlõdõ fenyegetettsége, folyamatos harc a nyelvi, kulturális önállóságért, a megmaradásért – rengeteg a hasonlóság. És mégis, ha csupán az olvasással kapcsolatos jelzõszámokat vizsgáljuk, túlzás nélkül szakadéknyi távolságokat kell emlegetnünk.
Kezdhetnénk akár az 1970-es IEA vizsgálatokkal, de elégedjünk meg most csupán a két utolsó nemzetközi összehasonlító kutatás eredményeinek felidézésével! Az OECD által szervezett PISA (Programme for International Student Assessement) 2000 és 2003. Mindkét alkalommal a finn 15 évesek a legjobbak, õk vezetik a listát – miközben legutóbb már önmagukhoz képest õk is romló tendenciát tapasztalnak. 2000-ben még 31 ország „állt a rajtvonalhoz” s mi bizony az utolsó harmadhoz tartoztunk (23. hely), elõttünk a csehek, az olaszok, a németek, mögöttünk lengyelek, görögök, portugálok, oroszok …a sereghajtók pedig Mexikó és Brazília.
2003-ra részben jelentõs mértékû átrendezõdés következett be: 41-re bõvült a résztvevõ országok listája, miközben az élmezõnyben szinte rezzenéstelenül ugyanazon országok állnak. (Finnek, kanadaiak, újzélandiak, ausztrálok, írek, koreaiak, angolok, japánok, svédek, osztrákok, belgák, izlandiak.) Határozottan elõbbre kerültek egyebek mellett a lengyelek és a németek (õk tehát gyorsan és hatékonyan vonták le a következtetéseket). Mi pedig a kibõvült mezõnyben viszonylag stagnáló helyzetben most a rangsor 27. fokán állva a csehek, a spanyolok „hátát nézzük”, de még mindig elõzzük a portugálokat, az olaszokat, a görögöket, a szlovákokat, az oroszokat, no és a szerbeket… A listát Tunézia és Indonézia zárja.
Ellenállhatatlanul adódik egy jól érzékelhetõ észak-dél tengely felismerése, de mégis miért mindig a finnek a legjobbak? S csak jóval hátrébb a svédek (9.), a norvégok (14.), no meg a dánok (18.)? Rendben, hogy következetesen mögöttünk következnek a jóval korábban EU taggá vált dél-európai országok: Portugália, Olaszország és Görögország. De hogyan kerültek ennyire távol egymástól az egykori monarchia „tejtestvérországai”? A lengyelek az elõkelõ 17., az osztrákok és a csehek középmezõnyben (22. és 24.) mi a szerény 27., s a szlovákok a kifejezetten leszakadó, Uruguayt éppen csak megelõzõ 31. helyen? Fájdalmasan hiányoljuk Horvátország, Szlovénia és Románia jelenlétét, pontosabban részvételét a vizsgálatban. Önképünk csak velük együtt lehetne teljes. De Szerbia tragikus, Mexikó és Tunézia közé ékelõdõ, a 39. sorszámmal jelzett ranghelye külön mûvelõdéstörténeti fejezetek tárgya lehetne. Miféle következményekkel járhat a kezdetben puhának tûnõ, ám hallatlanul tudatosan asszimiláló diktatúra, majd a legvéresebb polgárháborúk egyike?
Nekünk minden tekintetben a finn, tehát a kiemelkedõen legjobb példát kellene követnünk, de lassan már az osztrák, lengyel, cseh bolytól is leszakadunk. Miért? Mi gátolja oktatás- és mûvelõdéspolitikusainkat, hogy végre gyorsan és hatékonyan a legjobbaktól tanuljunk? Pedagógusképzést, könyvtár- és médiapolitikát, gyerekkönyvkiadást, az anyanyelv igényes használatát, a nemzeti öntudat, a közös történetek õrzését, hatékony átörökítését, továbbadását, a családi kultúra, a beszélgetések, naponkénti mondókák, versek, mesék fontosságának tudatosítását?
Ha tehát pozitív értelemben sem automatikusan igaz az égtájakhoz, a földrajzi elhelyezkedéshez kötõdõ determináció (hiszen az elsõ 3 helyezett nem csupa skandináv állam – igaz Kanada mellett Új-Zéland ugyancsak „északi” országnak minõsíthetõ), akkor bizonyára nem áttörhetetlen végzet köt bennünket sem a lemaradók, mi több a leszakadók táborához. (www.pisa.oecd.org)
Állításunk bizonyítékaként nyomban forduljunk a következõ „szakadék” felé!

Gimnazisták – szakképzõsök, avagy kulturális távolságaink itthon

A legdrámaibb távolságok az egyes társadalmi rétegek közötti, iskolai végzettséggel kifejezhetõ különbségekkel illusztrálhatók. A KSH adatai szerint 1977 és 2000 között az értelmiségiek naponként könyvolvasásra fordított perceinek száma (õszi hétköznapon) 31-rõl 20-ra csökkent, szakmunkásoknál 14-rõl 5-re, segédmunkásoknál 9-rõl 5-re, s végül a mezõgazdasási fizikai dolgozóknál 6-ról 2-re. Tízszeres különbség a két szélsõ réteg helyzetében! A lakóhely nagyságrendjét illetõen (fõváros, megyeszékhely, kisváros, község) némileg visszafogottabb, de hasonló tendenciájú eltéréseket regisztrált a KSH illetékese Falussy Béla, az olvasásszociológus Gereben Ferenc és az oktatáskutató Vári Péter. Ez utóbbi esetében kifejezetten megrendítõ a többgenerációs kulturális minták átörökítésérõl tudósító adatok megismerése. Nevezetesen a felnõttek szövegértési vizsgálatainak eredményei elsõ renden a vizsgált felnõttek szüleinek iskolai végzettségétõl, illetve az otthoni könyvek számától függ a legerõsebben.
Természetesen a fentiek szerves folytatása, amikor a hazai középiskolások olvasási kultúráját kutatva rendíthetetlen következetességgel minden mutató mentén (szövegértés, olvasásgyakoriság, választék, könyvtárhasználat) a gimnazisták (különösen a felekezeti iskolákat látogatók) vezetnek, majd tõlük jól érzékelhetõen gyengébb teljesítményekkel a szakközépiskolások, s végül mindkét elõzõ rétegtõl radikálisan hátrébb a szakképzõsök, az egykori szakmunkástanulók. (http://mek.oszk.hu/01600/01643/)
S itt válik metszõen világossá, hogy miért is kellett ezt a két „szakadékot” közvetlenül egymás mellé tennünk. Tudniillik a korábban emlegetett PISA 2003 kutatás már hivatkozott adatai szerint a globális 27. ranghelyünk rendkívül szélsõséges elemekbõl, a szokványos méreteket jóval meghaladó szóródásokból állt össze egyetlen átlagos mérõszámmá. Tegyük félreérthetetlenné, hogy gimnazistáink a finnek megfelelõ csoportjainál is jobban bánnak az ismeretlen szövegekkel, de a hazai „vesztesek”, a szakképzõsök a nemzetközi összehasonlításban a legutolsó helyek egyikét foglalják el. Eddig két külön szakadékot emlegettünk, talán helytelenül.
Nagy valószínûség szerint a nekik, a leginkább leszakadóknak szóló külön figyelem, erõfeszítés, ötlet, szolgáltatás, oktatatási újítás, bátorító motiváció minden bizonnyal egyúttal ennek a nagy szórásokat elrejtõ, mesterkélt mérõszámnak, az úgynevezett országos átlagnak az emelését ugyancsak látványosan szolgálná. Kikrõl beszélünk? Kistelepüléseken élõ, iskolázatlan (munkanélküli?) szülõk sehol vagy szakképzõ intézményekben tanuló, bukdácsoló, lemorzsolódó gyerekeirõl!
Hol vannak az õ jól felszerelt (családi) kollégiumi, községi, kisvárosi könyvtáraik, iskoláik? Hol vannak a megfelelõen motivált, tisztességesen megfizetett, helyben lakó, magatartás- és életmódmintákat, sajátos kulturális attitûdöket kínáló értelmiségiek, a pedagógusok, a könyvtárosok, a lelkészek, az orvosok, a közmûvelõdési szakemberek?
Hol csuknak be manapság egyre több iskolát, szüneteltetnek mind több könyvtárat? S akkor még a jelentõs mértékben érintett hazai cigányság helyzetérõl, ilyen irányú jellemzõirõl egyetlen szót sem ejtettünk. (Bõvebben: Nagy Attila–Péterfi Rita (Szerk.) A feladatra készülni kell A cigányság kulturális beilleszkedése és a közkönyvtár) http://www.oszk.hu/frame_hu.htm?hun/konyvtar/szervfel/nemkulti/ nemkulti_kiadv_hu.htm)

Múlt és jelen

Közismert, sokszor idézett KSH adatsorok az olvasásra szánt percek zsugorodásáról s egyidejûleg a tv elõtt töltött percek, órák gyarapodásáról, a számítógép-, következésképpen az internet használatának örvendetes terjedésérõl. Mindezeket egybevetve a szakmai közvélemény jeles képviselõi, például György Péter egyre gyakrabban vetik fel a jobbára csupán a nethez kötõdõ, folyóiratot, könyvet nem olvasó, saját maguk, családjuk, nemzetük múltjától elszakadó egyének és társadalmi csoportok számának gyarapodását. A jelenség közelebbi tartalmáról, erejérõl most mindössze néhány adatsort villantsunk fel.
Elsõként egy-egy országos vizsgálat (1977 és 1997) összesítõ névsorai a felsõ tagozatosok kedvenc olvasmányainak szerzõirõl, s mellettük egy 2003 novemberében budai, 7. osztályos 790 fõs mintán végzett kutatás azonos kérdésre érkezett eredményei. Tehát kedvenc szerzõk rangsorai negyedszázados távlatban.

Kedvenc szerzõk 3 idõpontban

1977 1997 2003 %
May MóriczRowling29
GárdonyiGárdonyiSachar11
Fekete I.Molnár F.Wilson 7
Petõfi Jókai M.Fekete I.7
CooperFekete I.Cabot5
Molnár FerencMikszáthDefoe5
Jókai MórKnightShan4
Benedek ElekTamási Á.Brezina4
VernePetõfiKastner3
 MóraMilne3
  Twain2
   Exupery 2


A számok valóban sohasem beszélnek önmagukban, de itt most talán mégis elegendõ a 2003-ra „magányossá váló” Fekete Istvánra, az egyetlen magyar szerzõre felhívni figyelmüket. A többi néma csend. (A témáról bõvebben a Könyv és Nevelés 2005/2. számában.) 1977-ben és 97-ben alig tapasztalható változás, a névsorok alapvetõen a XIX. és XX. század hazai klasszikusait tartalmazzák.
Most viszont a kortárs, meglehetõsen vegyes színvonalú (Cabot, Shan Daren) angol, amerikai szerzõk „diktatúrája” tûnik jellemzõnek. Természetesen önálló olvasáspedagógiai dolgozatok sorának témája lehetne a kötelezõ és a szabadon választott olvasmányok eltéréseinek történelmi változása, valamint „a mit és hogyan tanítsunk az ezredfordulón az irodalom nevû (a diákok többsége által nehéznek, haszontalannak és unalmasnak tartott) tantárgy keretében” címû, hallatlanul összetett kérdéskör. Kettõs értelemben is töréspontot érzékelünk. Nincs (vagy alig van) kapcsolat saját múltunkkal, klasszikus szerzõinkkel, továbbá hol van a kortárs magyar/európai gyerek- és ifjúsági irodalom legjava?
Az értelmezési keretek pontosítása érdekében hangsúlyozzuk, hogy a korábbi országos minták mellett a harmadik oszlopban egyetlen fõvárosi kerület adatai szerepelnek. (Mi lennénk/lettünk volna a legboldogabbak, ha ismét alkalmunk adódna megbízható, reprezentatív országos kutatási eredményekkel jellemezni a jelzett szakadékok pontos paramétereit.) A változási tendencia iránya azonban aligha, inkább mindössze annak ereje vitatható.
Külön figyelmet érdemel a két évtizedes maradandóságot jellemzõ névsorok után, a csupán hat év alatt (1997–2003) bekövetkezõ nagyszabású érdeklõdési, ízlésbeli átrendezõdés.
Átmeneti jelenség, „adáshiba”? Vagy netán hosszú távon a globalizálódó kulturális kínálati piac évtizedekre elõre jelezhetõen az angolszász olvasnivalót teszi mind többünk – leginkább a védtelen gyerekeink – számára „kötelezõvé”? Kitõl, mitõl függ a gyerekeink, unokáink lelkében épülõ magyar és európai kultúra, a nemzeti öntudat, az összetartozás érzését megalapozó közös történetek ismeretének jellege, ereje, mélysége? A múltból s a jelenbeli tapasztalatok tömegébõl táplálkozó jövõképek karaktere?
A kérdések garmadája szinte megállíthatatlan, míg manapság gyakran még a válaszkísérletekhez sem jutunk el.
Felhívásunk ötletét Szalai Márta százhalombattai könyvtáros fogalmazta meg elsõként s mi, a Hunra Tanács tagjai testületileg a „helyettünk mondta ki” érzésétõl áthatva, nyomban hagyományteremtõ, országos akciók sorozatáról, folyamatosan bõvülõ rendezvények kezdeményezésérõl kezdtünk gondolkodni. (A csatlakozó intézmények sorát óvodáktól, könyvtárakon, bábszínházon, a Hagyományok házán keresztül egészen a Párizsi Magyar Intézetig nehéz lenne tételesen mind felsorolni.)
Az okok, a motívumok sokaságának részletezése helyett (április 2-án Andersen születésének évfordulóját világszerte a „Gyermekkönyvek világnapjaként” ünneplik, szeptember 8-án pedig az „Írásbeliség világnapja” alkalmából az írástudatlanság elleni küzdelem aktuális tudósításai jelennek meg, hangzanak el a média aznapi „kis színesei” között), egyetlen alapvetõ összefüggésre hadd világítsunk rá.
Mint közismert, többek között az írásunk elején idézett PISA adatokból is, gyerekeink szövegértési szintje az OECD országok átlaga, mi több néhány szomszédos vagy közeli állam (Ausztria, Szlovénia, Csehország) szintje alatt van. Továbbá mind több pedagógus panaszát halljuk, olvassuk: „A kõszívû ember fiai, A Pál utcai fiúk, az Egri csillagok ma már taníthatatlan, a gyerekek számára érthetetlen és élvezhetetlen mûvek!”
Mind a tanított mûvek listája, mind a tanítás módszertára, szemléletmódja minden kétséget kizáróan frissítésre szorul. De ezen a ponton inkább az illetékes pedagógusoknak adjuk át a szót!
Viszont hogy jön ide a mese? Az elsõ és legközvetlenebb, legkönnyebben érthetõ kapcsolat a szókincs. A mesevilággal közvetített archaikus, népnyelvi, természeti, mezõgazdasági, a mondavilággal és a kereszténységgel kapcsolatos fogalomrendszer, szókészlet begyakorolt, könnyen alkalmazható ismerete nélkül csakis töredékes lehet egyáltalán a szövegértési képesség, a „reading literacy” különös tekintettel a szükségképpen többértelmû, tehát a szinonimák pontos értelmezését elõfeltételezõ szépirodalmi alkotások értõ és élvezetes befogadására.
Másrészt mikor és hogyan élhetnék át, tanulhatnák meg gyermekeink, hogy a meseolvasás gyönyörûség, mert átjárhatóvá teszi a tudatos és a tudattalan világ egyébként hallatlanul nehezen kinyitható kapuját, képekké, szimbólumokká, szavakkal, történetekkel kifejezhetõvé, elmesélhetõvé teszi a szorongások, a félelmek, a kimondhatatlan vágyak özönét. Egyszerûbben szólva a mese mentálhigiénés, gyógyító, rendteremtõ, vigasztaló, az erkölcsi rend alapjait megerõsítõ, „a világ használati utasítását kimunkáló” közvetlen hatása mellett magát a szövegértés technikáját is csupán ezen a jól kitaposott ösvényen (mesehallgatás, meseolvasás, megvitatás, beszélgetés) keresztül lehet a lehetõ legsikeresebben elérni. A szövegértésben jól teljesítõk rendszerint sokat, mert örömmel, élvezettel olvasnak.
Hamis, félrevezetõ tehát minden olyan szembeállítás, amely a meséket, jelesül a népmeséket háttérbe kívánja szorítani a szövegértõ olvasás fejlesztése érdekében. Igen, iskoláinkból versenyképes, tanulékony, választékosan gondolkodó, beszélõ, író és olvasó, de egyúttal teherbíró lélekkel rendelkezõ, változatos konfliktusmegoldó stratégiákkal felfegyverzett fiatalokat kívánunk kibocsátani! Mindezek gránittalapzatát pedig kizárólag mondáink, népmeséink sok ezer éves kicsiszolt bölcsességének megismertetésével, megszerettetésével, megértetésével teremthetjük meg. Szövegnélküli, agresszív rajzfilmek tévéhez kötött némaságától nem vezet út a differenciált szövegértés magas szintjéhez. A koragyermekkori meséktõl viszont egyértelmûen igen!

Betû és mozgókép

A szakadékok (a digitális szakadék elõnyöket és hátrányokat egyaránt halmozó hatása, a gyermek- és ifjúsági irodalom, illetve a felnõtt szépirodalom kritikája, kiadásának támogatása között tátongó szakadék „természetrajza”, a települések nagyságrendjébõl, infrastrukturális fejlettségébõl, fejletlenségébõl adódó különbségek, a nemi szerepek eltéréseibõl származó, egyre növekvõ mértékû kulturális távolságok stb.) csaknem vég nélküli sorolásától átmenetileg eltekintünk. Függesszük fel itt és most a bajok, a halaszthatatlan tennivalók leltározását! „Mennyi munka végezetlen…”
Inkább majd 2006 õszén a világkongresszus végeztével esedékes számadás alkalmával újítjuk fel, illetve folytatjuk az itt megkezdett problématérkép – valószínûleg a jelenleg láthatónál gazdagabb – felrajzolását.
Záróakkordként azonban megkerülhetetlennek tûnik egy már jóval korábban is megfogalmazódott, de ezekben a hetekben, hónapokban szinte a „villámfény” erejével megvilágított felismerés újraértelmezése, aktualizálása. Hónapok óta tart „A Nagy Könyv” akciósorozat. Az írás óráiban, napjaiban (július végén), feltehetõen a szervezõk számára a folytatás lázas elõkészületei lehetnek a legfontosabbak, míg mi, az olvasók, a nézõk inkább az értelmezés, az elemzés támpontjait keressük. Láthattuk, értelmezhettük a legjobb 100-nak ítélt regény listáját, no de most szûkült a kör, és íme a legtöbb szavazatott kapott 12 mû címe:
1984
A Gyûrûk Ura
A kis herceg
A Mester és Margarita
A Pál utcai fiúk
Abigél
Az arany ember
Egri csillagok
Harry Potter
Micimackó
Száz év magány
Tüskevár
A lista, a játék szabályainak megfelelõen természetesen nem rangsor, hiszen az év végére még el kell jutni a gyõzteshez. Tehát marad a felsorolás semleges betûrendje.
A könyvek kétharmadát (tizenkettõbõl nyolcat) az általános- és középfokú oktatás tantervei „szállították”. Felkészült, okos, kedves pedagógusok, tankönyvírók, kritikusok megtanították, leírták, bebizonyították nekünk, hogy miért is kell szeretnünk, becsülnünk ezeket a szerzõket, mûveket, hõsöket. A szavazók – olvasó, tévézõ, szavazásra sem rest, tehát az átlagosnál jelentõsen aktívabb rész – többsége elfogadta, mi több megõrizte, feleleveníthette, hitelesíthette a korábbi értékítéleteket, megrendítõ, (mulatságos) élményeket. Csaknem 300 ezren utólag akarva, akaratlan megerõsítették a tantervkészítõk évtizedekkel korábbi munkáját.
Az „iskolakerülõ” 4-bõl Rowling és Tolkien sikerét talán felesleges indokolnunk. Fergeteges népszerûség! A Harry Potter könyvekbõl 1 milliót adtak el itthon (a kiadó személyes közlése), s ez lassanként mélyebb (szociológiai, lélektani), elemzést igénylõ olvasástörténeti jelenséggé válik. Marad még két, némi magyarázatra szoruló mû.
Ismereteim szerint a fenti lista egyetlen, filmes változatban nem létezõ darabja a Száz év magány. „Nem engedem olvasóimtól elvenni saját filmjeiket” – utasította vissza Garcia Márquez a sok millió dollárnyi hasznot ígérõ filmes ajánlatot. Ezt a mûvet tehát sem az iskola, sem a tv, sem a mozi nem szállította házhoz! Ez a szavazati arány minden kétséget kizáróan olvasói élmények lenyomata, itt elég volt maga a könyv.
De fordítsunk a nézõponton! A másik 11 többször is megfilmesített, a televízióban sokadszor vetített mûalkotás! Vagyis irdatlan erõs bizonyíték a tévé közvélemény-formáló, kultúraközvetítõ erejérõl. Régóta ismert igazság, de mintha a mûsorkészítõk mégsem lennének egészen tudatában. A dramatizált mûvek vetítése közben, után radikálisan emelkedik mind a könyvesboltokban, mind a könyvtárakban az olvasói érdeklõdés. Mi több, jó néhány szappanoperából (Dallas, Mézga család stb.) utólag kellett, a kereslet „megrendelése nyomán” könyvet íratni. Nagy üzlet lett belõle.
Reményeink szerint a hazai közszolgálati televíziók ebbõl az egyébként sok jogos kritikát is kapó „nagy könyvezésbõl” mélységesen megérthetik, hogy az egyetemes és a magyar kultúra maradandó értékeinek közvetítése, átörökítése az írott kulturális javak megkerülésével, a dramatizált, megfilmesített változatok tudatos megrendelése, rendszeres mûsorra tûzése nélkül teljesíthetetlen.
Nem hihetjük, hogy minden regénybõl készült film nézõjébõl automatikusan olvasó lesz, de a látottak nyomán a könyv keresésére irányuló gesztus egyértelmûen sokszorosára erõsödik. A mozgókép felszólító jellege, befolyásoló, mozgósító hatása nehezen túlbecsülhetõ.
Végezetül marad egy erõteljes kérdõjel. Mit keres George Orwell 1984-es „csizmája” a 2005-ös év hazai asztalán? Másfél évtizede, a cenzúra eltûnésekor, a megjelenés környékén egy szûkebb értelmiségi közegben valódi siker volt. De ebben az egyre önérdekûvé, haszonelvûbbé váló világban valóban ez egy tömegeket mozgató, sokat emlegetett, gyakran kézbe vett, hivatkozott könyv lenne?
Sejtésünk szerint az értelmes válasz megfogalmazásához hasznos lehetne a szociálpszichológia, a tömeglélektan vizsgálati módszereit, netán következtetéseit, s a politikai közhangulat mozgásainak elemzését ugyancsak bevonni.


vissza