Kezdőlapra

Fordulópont 28. szám
Kié a könyv(tár)?

***: Levél Erdélybõl

Községünk könyvtára (egyben iskolai könyvtár is) kb. 15000 kötetbõl áll. A könyvek fele román nyelvû, ezeket senki sem olvassa, mert a községnek nincs román lakója.
A magyar nyelvû könyvek zöme még a hajdani Kriterion Könyvkiadónál jelent meg. Utánpótlás nincs, az iskola nem vásárol könyvet, mert nincs rá pénz.
A kortárs irodalom, az új könyvek nem jutnak el hozzánk.
A megye sem lát el könyvvel. Olykor Magyarországról kapunk adományokat, iskoláktól, de sajnos legtöbbje hasznavehetetlen.
Az olvasók sem a régiek. Kiöregedtek. Pedig nagy könyvtár-élet folyt itt, beszélgettünk a könyvekrõl, amit ajánlottam, azt kézrõl-kézre adták, jöttek új könyvekért. A pedagógusok sem olvasnak, nem járnak be a könyvtárba. Igaz, hideg van, nehezen megoldható a fûtés, olykor mi magunk vágjuk fel az otthonról vitt fát.
Szerintem a tévé a hibás, pedig a könyvnél, az olvasásnál nincs különb szórakozás.
A fiatal korosztály nem olvas. De a gyerekek be-bejönnek a könyvtárba. Behozza õket a kíváncsiság. Együtt nézegetjük a könyveket. A meséskönyvekkel kezdjük, amikor visszahozzák, megbeszéljük.
Új gyerekeket is magukkal hoznak. Elég sok gyerek olvas, Jókait, Mikszáthot, Móriczot kölcsönöznek ki, és ifjúsági regényeket.
A cigány gyerekek is betérnek a könyvtárba. Sok köztük az értelmes.
Az egyik fiúcska azzal jött be, hogy neki az a könyv kellene, ahol a gyermeket beteszik a kemencébe. Valahol hallotta. Elvitte a könyvet – aztán soha nem hozta vissza…
Egy másik kisfiú meséskönyvet kért. Kérdeztem, hogy hívják. Kis Balázs – mondta. Odaadtam neki József Attila Altatóját. Amikor visszahozta a könyvet, ragyogva mondta, hogy õ megtanulta a verset és most elmondja. Szép volt.
Hát – ez a könyvtárunk.

(egy községi könyvtáros, Erdély)


vissza