Kezdőlapra

Fordulópont 29. szám
A hallgatás ára?

Szávai Ilona: A hallgatás ára?

Az ember (igen, akár átlagember!) elméleteket gyárt, és a másik ember elméleteivel is szembesülve próbálja megérteni a világot, és kapcsolatait benne kiépíteni. Ezek a köznapi elméletek – melyeknek kiindulópontja a tapasztalat – gyakran képekben, metaforákban, szimbólumokban élnek és terjednek, cserélõdnek. A metaforákra épülõ laikus társadalmi elméletek viszonyulási és viszonyítási pontok az emberek mindennapi életében. Susan Sontag A betegség mint metafora címû mûvében érzékletesen mutatta be ezeket a folyamatokat, nyomdokain pedig ma már nem kevesen járnak.
A hallgatás – ha felbukkan, mint „hívószó” (kipróbálhatja saját magán az Olvasó!) máris elindítja a metaforák zuhatagát. Másfél évtizeddel a kelet-európai rendszerváltozások után még fülünkben cseng a „hallgatás falának” (lehallgatás, elhallgattatás stb.) történeti dimenziókat idézõ visszhangja. Egy másik korszakból a „vétkesek közt cinkos, aki néma” ítélete süvít felénk. A köznyelvbõl is – némileg ellentmondásosan – árad a metaforás „orientáció”, amely hol aranynak, hol bûnnek aposztrofálja a hallgatást. „Fecseg a felszín, hallgat a mély?” Ki tudja? Azazhogy: mindenki tudja a maga módján. Heinrich Böll emlékezetes novellájának (Dr. Murke összegyûjtött hallgatásai) hõse e zajongó világban a hallgatást olyan kincsnek véli, hogy misék, szónoklatok lélegzetvételnyi csendjét veszi szalagra, vágja egymás mellé õket – hogy néha meghallgathassa az összesített csendeket.
Lapunknak ebben a számában a hallgatást járjuk körül. A hallgatást elõször a beszéd születésével egy idõben, a kisgyerekkorban érjük tetten, amikor a beszéd hiánya: betegség. Aztán követjük, és árnyaljuk a metaforákat. Mögéjük nézünk. (A hallgatás nem csak betegség, és nem csak metafora…) A hallgatás és a csend, vagy a kimondhatóság, a kommunikáció szabadsága: mindannyiunk meghatározó élménye.
Nem szabad hallgatnunk róla. Nagy ára lenne. Egy évszázada él bennünk Ady verse, amely jónak nevezi a szimbólumba személyesített Csöndet, aki „jó”-sága mellett halálosan félelmetes.


vissza