Kezdőlapra

Fordulópont 29. szám
A hallgatás ára?

Dr. Bárdos Katalin: "Neked már nem is kell, hogy szájad legyen"

Erika egy hónapja jár óvodába. Egy jó légkörû vegyes életkorú csoportba került. Óvónõi kedvesek.
Erika nem szól senkihez, a csoportban leginkább egyedül játszik. A gyerekek közeledését elfogadja. Mivel azonban nem szól hozzájuk, csoporttársai egy idõ után otthagyják õt, így Erika megint magára marad.

Az óvónõk szerint Erika kedves, visszahúzódó kislány. Azt gondolják, hogy nehezebben szokja új környezetét, társaival és velük csak emiatt nem beszél. Mikor felajánlom a pszichológusi segítséget, azt mondják: „Várjunk, hátha oldódni fog.”
Mégis kérem, jelezzék a szülõknek, hogy szerintem szüksége van Erikának pszichológusi segítségre. Az elsõ megbeszélésre az apa hozza kislányát. Az édesanya kisebbik gyermekével otthon maradt. Az apa közvetlen, barátságos ember. Érzi, hogy kislánya nem-beszélésének pszichés oka van. Amikor megpróbáljuk a tünet kialakulását megközelíteni, nem kapunk értelmezhetõ anyagot. Az apa elmondja, hogy Erika kicsit makacs, önfejû. De ezt a szülõk jól kezelik, és a kislány szeretetteljes családban él. A beszélgetésünk vége felé derül ki, amikor az apától azt kérdeztem, hogy volt-e tõlük Erika valamilyen okból távol, hogy két éves volt a kislány, amikor a szülõk nyaralni utaztak. Erika ez idõ alatt a nagymamánál volt. Az apát emiatt még ma is bûntudat gyötri.
A pszichológiában ezt a jelenséget „elektív mutizmusnak”, azaz részleges némaságnak nevezik. Részleges, mert ezek a gyerekek otthon, megszokott környezetükben beszélnek, de máshol – például, mint esetünkben Erika, az óvodában – nem. Ma már használják a „szelektív” kifejezést is, hiszen ezek a gyerekek – ugyan nem tudatosan, de „szelektálnak”, hogy hol beszélnek, és hol nem.
A tünet általában valamilyen félelem következtében alakul ki, és szoros kapcsolatban van a szorongásos betegségekkel, a gyermeki neurózis egyik megnyilvánulási formája. Ezek a gyermekek életük egy vagy több jelentõs szociális helyzetében (iskolában, idegenek elõtt) megtagadják a verbális kommunikációt, és intakt beszédképességük ellenére részlegesen vagy teljesen, néhány héttõl akár éveken át is „némának” mutatkoznak.
Erikánál a beszéd kialakulás idején ez a korai, számára hosszantartó, szüleitõl való elszakadás vezetett feltehetõen a „beszédszerv” megbetegedéséhez.
A mutizmus okaként sokszor extrém bizonytalan családi hátteret is találhatunk.

Szandra édesanyja németül, az édesapja magyarul beszélt a gyerekeivel. Az anyával való elsõ beszélgetéskor kiderült, hogy szülei vele is különbözõ nyelven beszéltek. Apja német volt, az anya gyerekkorát Németországban töltötte. Az anyának így a német az „apanyelve” volt. Apjára úgy emlékszik vissza, hogy gyakran – idõnként még most is – „lelki terrorban” tartotta õt.
Az anya a német beszéddel tudattalanul az apai agresszióval is azonosít. Szandra számára a kétnyelvû környezet fokozta a bizonytalansági érzését. Nem beszélésének ez lehetett az oka.
(Folytatását lásd a folyóirat nyomtatott verziójában. Megrendelhetõ a PONT Kiadó címén: 1300 Bp., Pf. 215. Tel/fax: 368-8058, e-mail: rendeles@)pontkiado.hu)


vissza