Fordulópont 29. szám
A hallgatás ára?
Danon-Boileau, Laurent: A gyermek, aki nem beszélt
|
INTERJÚ LAURENT DANON-BOILEAU PROFESSZORRAL, A PÁRIZSI ALFRED BINET INTÉZET KUTATÓJÁVAL • Mikor jött létre az intézet? Ön ott dolgozik kezdetektõl? Az Alfred Binet intézetet a hatvanas években francia pszichiáterek és pszichoanalitikusok hozták létre, úgy mint Lébovici, Diatkine, Kestemberg. Az intézet Párizs XIII. kerületében van. A cél az volt, hogy az itteni lakosság szükségleteinek megfeleljen. Én csak jóval késõbb, 1982-83-ban csatlakoztam. • Mi indokolta az intézet létrehozását? Az alapítók szerettek volna olyan pszichológiai ellátást nyújtani gyerekeknek és felnõtteknek egyaránt, amelyben érvényesül a pszichoanalitikus szemléletmód, ugyanakkor nyitott marad a szociális kérdésekre, a gyerekek iskolai problémáira, és a képességzavarokról (pl. diszfázia, diszlexia) sem feledkezik meg. • Hogyan fejlõdött-bõvült azóta az intézet? Kezdettõl fogva vezetõ szerepet töltött be a lelki egészségügyi ellátás területén. Mindezt annak köszönheti, hogy számos munkacsoportjában rendkívül sokféle szakember dolgozik együtt: pszichiáter, pszichoanalitikus, pszichológus, logopédus, fejlesztõ pedagógus, pszicho-pedagógus. Mûködése nem sokat változott az alapítás óta. Modellként szolgált a Franciaországban népszerû szektor-politika számára. Az intézet tulajdonképpen Párizs XIII. kerületi pszichoterápiás rendelõjeként mûködik, ahol a gyerekek pszichológiai és iskolai problémáinak orvoslása folyik. • Ismer hasonló intézeteket Európában, Amerikában? Tudomásom szerint léteznek hasonló központok, de a Binet intézet egyedisége, úgy gondolom, abban áll, hogy sok pszichoanalitikus gyerekpszichiáter dolgozik itt, és a munka nagy része pszichoanalitikus szemléletben folyik. • Változott-e az elmúlt években a beszédproblémás gyerekek száma? Ha igen, akkor milyen irányú ez a változás? Nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni. Amikor egyre több beszédproblémás gyerekkel találkozunk, nehéz eldönteni, hogy ez azért van, mert valóban több az ilyen gyerek, vagy a számuk valójában nem változott, csak manapság a szülõk, a tanárok jobban odafigyelnek erre a problémára. Például azért, mert a televízióból, sajtóból információhoz jutnak. • Mivel hozzák összefüggésbe a változást? A televízió nézésnek, számítógépes játékoknak van-e befolyása a beszédproblémák alakulására? Ön változásról beszél, én azonban errõl nem vagyok meggyõzõdve. Úgy gondolom, hogy az a tény, hogy a külföldi származású gyerekek iskolázottsági aránya megnõtt, keltheti azt a benyomást, hogy több a beszéd- és nyelvi problémával küzdõ gyerek, mint korábban. • A mutizmust elemzõ könyveiben többnyire más országokból származó gyerekekrõl ír esettanulmányokat: véletlen, vagy a mutizmus gyakoribb az új nyelvi-kulturális közegbe került gyerekeknél? Csakugyan azt gondolom, hogy az a gyerek, akinek nehézséget okoz a beszéd elsajátítása, még nehezebb helyzetbe kerül, ha két- vagy többnyelvû környezet veszi körül. Gyakran elõfordul, hogy a több ok közül ez az egyik, amiért ezek a gyerekek beszédproblémákkal küzdenek. De hogy mindez megfelel-e a valóságnak, csak egy statisztikai felmérés tudná eldönteni. • Van-e nemek szerinti eltérés a mutista gyerekeknél? Több fiú van-e mint lány? Nem tudnám megmondani, hogy több fiú van-e mint lány. A szakirodalom szerint inkább a fiúk vannak többségben, de ismétlem, ezt is alá kellene támasztani. • Vannak felnõtt mutisták? A mutista gyerekek szülei küzdenek általában valamilyen beszédproblémával? Igen, sajnos vannak olyan felnõttek, akik mutisták maradnak. Vagy azért, mert nagyon súlyos beszédképzési vagy beszédértési gondjuk van, vagy azért, mert a kommunikáció maga okoz gondot. • Ön regényeket is ír: lelkileg melyik „énjével” azonosul leginkább: a szépírói vagy a pszicho-lingvista van elõnyben? Úgy határoznám meg magam, mint valaki, akinek szenvedélye a nyelv és a kommunikáció, és aki szeretné megosztani másokkal ezt a szenvedélyt. A nem beszélõ, nem kommunikáló gyerekek saját magányosságukba zártan élnek. Nehezen elviselhetõ érzés lehet. Ugyanakkor különös, igen archaikus módon érzékelik a körülöttük lévõ világot. Gyakran érzem, hogy szívesen megosztom velük magányukat. (Lejegyezte: Böhm Judit) (A magyar nyelven elõkészületben lévõ kötet részleteit lásd a folyóirat nyomtatott verziójában. Megrendelhetõ a PONT Kiadó címén: 1300 Bp., Pf. 215. Tel/fax: 368-8058, e-mail: rendeles@)pontkiado.hu) ; |
