Fordulópont 34. szám
Családban marad?
Szávai Ilona: Családban marad?
Egy találós kérdésen gondolkodom. Miként lehetne olyan (találós) kérdésben körülírni azt a fogalmat, amelyre ez lenne a válasz: család? A családról ugyanis annyi mindent olvasni mostanában, hogy mára már az is kérdéses, tudjuk-e egyáltalán, mi az? Más irányból közelítenék tehát, és azt javasolnám, hogy olyasmirõl beszéljünk, amirõl mindannyiunknak egészen pontos tudásunk van. A gyermekekrõl beszélni mindannyiunk joga (kevésbé kötelessége - sajnos!). Hiszen mindannyian voltunk gyerekek! (És jó esetben mindannyiunknak van, vagy lesz gyereke.) Az 1900-as esztendõ decemberében megjelent könyvében Ellen Key egyenesen a gyermek évszázadának kezdetét jósolta. Az adott történelmi pillanatról õ és kortársai kiábrándító képben fogalmazták meg véleményüket: "az új évszázadot meztelen kisgyerekként ábrázolták, aki le akar szállni a földre, de amikor megpillantja a fegyverekkel teletûzdelt sárgolyót (...) ijedten visszafordul." Itt és most, a 21. század elején már azt mondanánk, a fegyverek látványát és létét megszokhatja az a meztelen kisgyerek, különösen, hogy a visszafordulás lehetõsége sem adatik meg számára. Az ijedtség azonban marad. ...Egy évszázaddal késõbb, ma már nem írói látomásban, hanem nemzetközi egyezmény cikkelyében olvashatunk ilyen "költõi" sorokat: "...joga van ahhoz, hogy nevet kapjon, állampolgárságot szerezzen és lehetõség szerint ismerje szüleit, valamint ahhoz, hogy ezek neveljék." Kinek is van joga? Hát minden gyereknek! Egészen pontosan annak, akit "születésekor anyakönyveznek, és ettõl kezdve..." (A Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény 7. cikkének 1. pontja) A család tehát a gyermek attribútuma. Hogy mi a család: azt lassan már elfeledni látszunk, és a törvényi helyek a gyermek "jogaként" definiálják: "A gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlõdését, egészséges felnevelkedését és jólétét biztosító saját családi környezetében történõ nevelkedéshez." (Gyermekvédelmi törvény) És itt jönne a tapasztalat, a népi bölcsesség: minden törvény annyit ér, amennyit be tudnak tartatni belõle. És jön, törvényszerûen jön a "költõi kérdés" is: csecsemõk, kisgyerekek ugyan milyen törvény- és érdekérvényesítõ erõvel rendelkeznek?! A csecsemõk szakszervezete sosem fog megalakulni! Groteszk és keserû mondatok? A 21. század eleji valóságot írják körül! A gyerek a jogaiba - családba! - születik? És abban marad? A családról mind kevesebbet tudunk, sokak szerint meg sem marad ez ódivatú "formáció"... De a gyerek, ha születik: marad! "Joga": a család - nem marad? Vagy ha marad, mi marad - még, a gyerek mellett, a gyerekkel együtt - a családban? Úgy tûnik, itt az idõ az ilyen groteszknek tûnõ, ám nagyon valóságos kérdéseken elgondolkodnunk. Annyit olvastunk a családon belüli erõszakról, hogy már-már elfelejtjük: a család az agressziótól is véd, felkészít, megtanít a védekezésre. Annyit olvastunk a családon belüli bántalmazásokról, hogy már-már felszámolásra (hogy ne mondjuk, "rendõri feloszlatásra") érettnek és kiérdemesültnek ítéljük a családot. Pedig az menedék az erõszak ellen is. Errõl azért nem olvashatunk, mert nem divat a "rózsaszín" beállítás, az esettanulmányok mûfaja is csak negatív eseteket ismer. Lassacskán megérik a helyzet: a pozitív, követendõ, normális, emberi, humánus esetek is "tanulmányozás" és nyilvánosság után kiáltanak, hiszen õk is esetek. Hogy ne emlegessük fel: alapesetek, amelyeket törvények rögzítenek. Annyi minden a családban marad... - meg! A Fordulópont nyolcadik évfolyamának végén, ez évi utolsó számunkban majdnem évtizednyi tapasztalatainkra visszaemlékezve úgy szeretnénk nekivágni a következõ éveknek, hogy emlékeztetünk mindarra, ami emberi lényegünkbõl megmaradásra érdemes, és ami - családban marad: ...meg. A gyermek hiányáról, az akár társadalmi kényszerbõl vállalt gyermektelenség különös esetérõl ebben a számunkban legjelesebb gyermekíróink õszinte mondatai vetülnek vissza az elmúlt nehéz évtizedekre. Milyen évek várnak ránk? Mit várnak el a gyermekeink? Mi marad a családból, mi marad a családban... A kérdések sorjáznak. A következõ évben is õszintén kérdezünk, a válaszokat pedig közösen keressük. Minden Kedves Olvasónknak Boldog ÚJ Évet kívánunk! (Sz. I.) ; |
