Fordulópont 35. szám
Vegyük komolyan?
Szávai Ilona: Minden egyéb ebbõl következik?
|
Minden egyéb ebbõl következik?
Ezzel a lapszámmal a FORDULÓPONT kilencedik évfolyamába lépünk; majdnem egy évtizeden át hirdettük, hogy életünk a gyermek (nélküle a Föld hátáról is eltûnnénk), örömünk: hogy érte élhetünk. Igen, azért az "életért" élünk, amely nem csupán a mi személyes életünk! És vallottuk, hogy a gyermek a közös nevezõnk, ha róla beszélünk, azt mindenki érti, hiszen mindannyian voltunk gyerekek, és jó esetben mindannyiunknak vannak, lesznek gyermekei. Ezért a gyermekrõl beszélni, problémáival szembenézni (magunkról beszélni!) minden embernek megkerülhetetlen késztetése, lelki kényszere, hogy ne mondjam: joga és kötelessége. Elkezdtük, és folytattuk e lap hasábjain (és könyvsorozatainkban) a dialógust a gyermekrõl, a gyermekért ebben a rendszerváltozásnak nevezett átmeneti korszakban, amelynek a vesztesei a gyermekek voltak: a változások és nagy remények lázában rájuk kevés idõ, még kevesebb " intézményes" figyelem jutott az alakuló demokrácia sokszor álságos játszmái miatt (melyek a választókért, szavazatokért folynak, a gyermek pedig nem választó!). A rendszerváltozás idejének - "vesztes" - gyermekei még mindig nem tekinthetõek felnõtteknek, húszas éveiket tapossák, és e lap szerkesztõi számára izgalmas kérdés: hogyan viszonyulnak majd õk... a megszületendõ gyermekeikhez? Egy évtizede hirdetjük e lapban: Vegyük komolyan a gyermeket. Az óvoda és iskola, egyáltalán: a sokat vitatott oktatás (a maga még többet vitatott költségeivel) társadalmi viták kereszttüzébe került, ott senyvedezik, miközben nõnek fel egymás után a gyermeknemzedékek. Ma már azt mondom, azt kell mondanom: mivel a (társadalmi) viták parttalanok, reménytelenül (és eredménytelenül?) a végtelenbe nyúlnak, a gyermekeink élete viszont egyedi, konkrét helyzet és felelõsség, szóval azt mondom: ne hárítsuk "életünk" (= gyermekünk élete) iránti felelõsségünket intézményekre és intézményesült vitákra. Gyermekünk számára: mi magunk vagyunk AZ intézmény! Sajnálhatjuk, ha erre hivatott intézmények nem törõdnek velünk és gyermekünkkel, de nekünk tennünk kell a dolgunkat, a szülõ olyan "intézmény" , amelyet nem lehet kísérleti jelleggel átszervezni, megreformálni, leépíteni, hivatalnokokkal felduzzasztani... A legideálisabb történelmi-társadalmi körülmények közepette is tény: "az elsõ benyomások a legmaradandóbbak, már amit hat éves korig hall a gyermek, sem irtható ki belõle késõbb”. Kodály Zoltán megállapítása általánosan (nemcsak a zenei készségekre) érvényes. Az is, hogy, miként ugyanabban a cikkében írja: " Késõ tehát az iskolában kezdeni" . Bármilyen legyen az az iskola... A gyermek születésénél, pár hetes, pár hónapos, egy-két-három stb. éves korában nem lehet a szülõ "bármilyen" - miközben "bármilyen" intézményes környezetbe (óvodába, iskolába) kerülhet majd a gyermeke, bármilyen történelmi korszakban. Szintén Kodály válasza arra a kérdésre, hogy mikor kezdõdjék el a gyerek nevelése: "nem is a gyermek: az anyja születése elõtt kilenc hónappal" . A legönzõbb embert is foglalkoztatja a gyermek: legalább az a gyerek, aki hajdan õ maga volt! Amikor azt írta Kodály (mert tõle idéztem): "Vegyük komolyan a gyermeket." - akkor pontosan tudta, hogy erre intézményektõl függetlenül adott a minden egyes emberi személy(iség)re lebontható esély! Ebben bízhatunk. A FORDULÓPONT kilencedik évfolyamának elsõ számát-nagyrészt - az iskoláskor és óvodáskor elõtti gyermeknek szenteljük, akit ebben az életkorban (minden idõkben!) arra a szétverhetetlen és megszüntethetetlen intézményre bízott a sors és az élet, aki: a szülõ (aki maga is volt gyermek). Továbbra is hisszük, hogy komolyan kell venni a gyermeket. A Kodály-idézet így folytatódik: Minden egyéb ebbõl következik. Gyermekeink nevelésének-oktatásának legfõbb intézménye, az Oktatási Minisztérium ebben az évben megtagadta lapunk támogatását. Mi azért megkíséreljük változatlan áron továbbra is eljuttatni elõfizetõinkhez, olvasóinkhoz a FORDULÓPONT-ot, ahogyan tesszük, lassan már egy évtizede. (Sz. I.) Ui. Régen szokásban volt (sok helyütt ma is szokás), hogy egy lap követendõ igazságot, afféle "mottót" választ magának. A kilencedik évfolyamába lépett FORDULÓPONT belsõ címlapjára ettõl a számunktól kezdõdõen Kodály Zoltán következõ két mondata kerül: "Vegyük komolyan a gyermeket. Minden egyéb ebbõl következik." ; |
