Kezdőlapra

Fordulópont 37. szám
Múzeumba! - hova máshova?

Szávai Ilona: Hova máshova?

Ha nem tudtam volna, hogy fogyasztói társadalomban élek, és a piac "mindent meghatároz", akkor a hatéves kisunokám egyetlen felkiáltása is rádöbbentett volna a valóságos "piaci helyzetemre". Egy velem készült interjú ment a rádióban, és a hatéves Rebeka így adta tovább a szenzáció hírét a testvéreinek: "Gyertek, a Nagyanyó benne van a reklámban!" Unokáim generációja számára a reklám a csúcs, szórakozásból úgy fújják egyik-másik reklámszöveget, mint valami mondókát (nem véletlenül "mondókásak" a reklámok!)... És a Kedves Olvasó is kipróbálhatja, mit válaszol egy gyerek, ha "reklámos" hanghordozással neki szegezzük a kérdést: "hova máshova?" Unokáim egybõl, kacagva rávágták (ugyan, ez is intellektuális erõpróba?!) annak a nemzetközi bútorkereskedõ cégnek a nevét, amely így hirdeti magát: a neve - és utána a világ "legtermészetesebb, legkézenfekvõbb", már-már méltatlankodó kérdése, hova máshova?, hát lehet, hát érdemes máshova?!
Hát ha már kérdezik, és annyit kérdezik, a magát reklámozó nemzetközi cég neve helyett mi is egyszavas alternatív választ ajánlunk. Múzeumba! - hova máshova? Hova máshova mehetnénk hétvégén, szabadidõnkben, mint a múzeumba; ahová együtt járhat a gyerek és a felnõtt, és szórakozva, önmaga és szerettei épülésére mulathatja idejét?!
"a múzeum az emberi ideát legmagasabbra emelõ helyek egyike" - vallotta André Malraux, akit egész életében "az ember sorsa" (La condition humaine) foglalkoztatott, miként ezt világhírû regényének címével is sugallta. Az "ember ideáját" közelgetõ esszéjében, A képzeletbeli múzeum-ban (Le musée imaginaire) egyenesen azt állítja, hogy az ember, minden ember tudatában létezik egy képzeletbeli múzeum, és e képzeletbeli múzeumokban õrizzük az emberiség történetének esszenciáját. Malraux képzeletbeli múzeumának metaforáját sokan idézik, de a híres esszé gondolatmenetének másik pillérét nem emlegetik. Malraux szerint az ismereteink világa kiterjedtebb, mint a múzeumaink világa. Ezzel együtt: a múzeum-elv az emberi tudat számára megkerülhetetlen, saját, "belsõ" valóság. Annak az embernek is mûködik a "képzeletbeli múzeuma", aki sosem járt múzeumban... Eggyel több ok arra, hogy mindenki járjon múzeumba. (Hova máshova?) Mert a virtuális világ robbanásszerû kiterjedésével egyre inkább igényeljük azokat a valóságosan létezõ "az emberi ideát õrzõ" köztereket, amelyekbe együtt mehet felnõtt és kisgyerek, mondhatnánk: mindenki. Egyik jeles történészünk által "jelenzsugorodásként" megfogalmazott jelenséget is mindannyian érzékeljük: a felgyorsult világ felgyorsult ideje nem csak a kultúra "eredményeit", de mindennapi tárgyainkat is gyorsuló ütemben utalja a múltba. Jelenünk tehát zsugorodik, bõvül a múltunk. Utcai sétáinkon is észleljük: egyik-másik látványelem máris megõrzésre, az emlékezõ gondoskodás kiemelt védelmére szorulna, hogy végképp el ne tûnjék.
A múzeumok világának (és saját tudatunk átalakuló világának) szentelt tematikus számunkkal létünk egy hihetetlenül gazdag és izgalmas dimenziójára szeretnénk irányítani a figyelmet.


vissza