Kezdőlapra

Fordulópont 40. szám
Kinek a dolga?

Szávai Ilona: Kinek a dolga?

Ha az iskola válságban van, ha a család válságban van - akkor kinek a dolga a gyermekek életre nevelése? A kérdést az utóbbi egy-két évtizedben az élet maga emelte ki a feltételességbõl... És mi a válsághangulatokra jellemzõ elszánt kétségbeeséssel kísérletezünk a rossz helyzetre adandó - jónak remélt! - válasszal. Miközben a gyerek?... Egyre az a gyerekrajz jár az eszemben, amely ennek a lapszámunknak a borítójára került: két nagy elefánt ormányán egyensúlyoz egy kislány - és mi lesz vele, ha akár csak egyik elefánt kihúzza alóla az ormányát?

A válság és a válsághangulat rossz, gyakran téves gondolatokat árasztanak, olyannyira, hogy ma már tanácsos az "alap-helyzetre" alapvetõ kérdésekkel rátalálni. "Szerfölött tévednek tehát, akik elégnek tartják, hogy az ember megszülessék" - mondta Erasmus pár évszázaddal ezelõtt. Szavait azóta is kevesen hallják, miközben a válság egyik "neve" ma már "demográfiai", hiszen van ahol túl sok, de Európa országaiban (Magyarországon is) túl kevés gyerek születik, és ezeket a gyerekeket sem vagyunk képesek a jövõjükre, saját életükre felkészíteni. A kísérletezgetés sokszor egyenesen veszélyes és groteszk (Weöres Sándort parafrazálva: nem lehet újabb és újabb gyerekekkel kísérletezgetni!). Itt lenne az ideje a bölcs, belátó gondolkodásnak. "A bölcselet tanításai mintegy a lélek szemei, amelyek bizonyos tekintetben elõre vetik fürkészõ tekintetüket, hogy lásd, mit kell megtenni, vagy pedig abbahagyni." Az is belátható lehetne végre, ami már Erasmus idejében látszott: "...a bölcselet egyetlenegy év alatt többre megy, mint harminc évi bármily gazdag tapasztalat, és biztosan tanít, ellenben a tapasztalat megszerzése közben többen lesznek szerencsétlenekké, mint okosabbá, úgyhogy a régiek nem ok nélkül mondották arról, aki valamit kísérlet útján akart elérni: (...) kockáztat." Én már azt a szóhasználatot is kockázatosnak érzem, amelyet némely pedagógiai hivatalnok megenged magának (na nem a saját gyerekei kapcsán, az neki is fájna!), hogy az "adott gyerekanyag(!) minõségérõl" értekezzék. Ezt az "anyagot"(!?) - a "kis embert" (Ady Endre) senkinek nem áll jogában becsmérelni, ellenben mindannyiunknak kötelessége (sokunkat kezelték "gyerekanyagként" egykor), hogy segítsük õt harmonikus, kiegyensúlyozott emberré felnõni. A mai gyerekekre vár a körülöttünk - és miért hallgatnánk el: bennünk! - terebélyesedõ válságaink kezelése. A "kinek a dolga" szerû kérdéseinket õk kapják örökségül. Igyekeznünk kell segíteni õket abban, hogy rátaláljanak a dolgok lényegére... Amit mi is keresünk, gyakran megtalálni vélünk, bár most éppen még csak ott tartunk, hogy a politikát kérdezzük: nem kellene-e tudomásul vennie, hogy "társadalmi közösségünkben gyermekek is vannak?"

A tíz éve alapított FORDULÓPONT minden egyes hajdanvolt gyerek felelõsségét és lehetõségeit keresi, mert bármilyen körülmények között, azok ellenében is: felnövünk, és minden cselekedetünkkel, szóhasználatunkkal, gyerekeinknek mondott meséinkkel is a dolgunkat tesszük... Továbbadjuk a reményt.

És hát mindenek ellenére, "történnek a dolgok", ebben a számunkban is beszámolunk a (Magyarországon) idén húsz éves két tanítási nyelvû oktatás esélyeirõl, hiszen az Európai Unióba integrálódó magyar közösségek (Románia, Szlovákia stb.) számára is hasznosítható stratégiát kínál; beszámolunk az idén augusztusban zajlott VII. Nevelésügyi Kongresszusról; bõ teret szentelünk az ezzel párhuzamos, pedagógusok százait megmozgató, alternatívákat keresõ "virtuális kongresszusnak", és továbbra is figyelünk minden apró, emberi jelzésre, legyenek azok a testvére halálát és szülei reakcióit nehezen feldolgozó kislány lelki rezzülései a Kolibri színházban, vagy a feketerigó nagyravágyását elemzõ közös meseolvasás. De...

...Nem tudok szabadulni a képtõl: két nagy elefánt "összefogott" ormányán egyensúlyoz egy kislány, és félõ, ha akár csak egyik elefánt is kihúzza alóla az ormányát... Elgondolni is rossz, mi történik. De még rosszabb arra gondolni, hogy a kép változik: már a törékeny kislány áll a porondon, és neki kell már két ("munkára és életre nevelt") kezével fel- és fenntartania a behemót és elöregedett elefántokat.


vissza